Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - VARGHA LÁSZLÓ: Eredetiség és rekonstrukció a szabadtéri múzeumban

A már elmúlt nemzedéki változások alatt, még a két világháború közötti időszakban is, szerte az országban, s a határainkon kívül, a magyar nyelvterület, a magyar nyelvhatár — a magyar etnikum •— területén, a testvérnépek és a szomszéd népek — Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, KárpátUkrajna, Románia és Jugoszlávia — építészeti emlékanyaga között azonos jelleg, rokon vonások, sajátos megegyezések, gazdag változatok, sajátos ősi típusok, s nem egy esetben különleges, egyedi alkotások voltak megfigyelhetők. A második világháború után, az ötvenes években — egyre tudatosabbá — vált számunkra a föladat növekvő szerepe, jelentősége és a halaszthatatlan föladat mielőbbi elvégzése. 3. Bármilyen fölkészültséggel és jóindulattal is foglalkozunk és foglalkoztunk már az elmúlt években és napjainkban a szabadtéri néprajzi múzeum föladataival, be kell vallanunk, hogy sok esetben már leküzdhetetlen lemaradottsággal kell szembenéznünk. A néprajzi jellegű építészeti emlékanyag állománya — mennyisége — napról napra pusztul és elenyészik. Egyre kevesebb lesz azoknak a száma, amelyek valóban értéket jelentenek, s egyre kisebb lesz azoknak a köre is, amelyekből bármit is, megfelelő értékeléssel múzeumi kezelésbe kívánunk, kívánnánk átszállítani, s megmenteni; a kereslet és a kínálat könyörtelen törvénye szerint. Nem kívánom részletezni, s nincs is lehetőség erre, hogy ez a művelődéstörténeti — néprajztudomány, építészettörténet stb. — rendkívül jelentős föladat a továbbiakban — a tudománypolitikai-múzeumi — szerepben mit jelent, s milyen veszélyt rejt és rejthet magában. 4. Az elmondottak teljes tudatában, s az eddig végzett munkám — az eddigi munkásságom — alapján is, a kényszerűen sürgős és felelősségteljes föladatokkal kapcsolatosan a következőket javasolom: — A folyamatos tudományos előkészítő — történeti, néprajzi — és helyszíni — vizsgálatok minél szélesebb és teljesebb körű kiterjesztését; — A tudományos — műszaki és néprajzi — teljes értékű tervdokumentációk további, s még erőteljesebb folytatását, tervszerű munkálatait; — A szabadtéri néprajzi múzeumok eddigi föladatkörében és gyakorlatában még alig alkalmazott rekonstrukciós megoldások fokozott, esetenként öszszességében is, teljes egészében alkalmazását: a szaktudomány által, kivitelében és folyamatában ellenőrzött újjáépítés, megvalósítás lehetőségét. — Tudatában vagyok annak, hogy az első pillanatban a tudomány- és múzeumellenesnek is tűnő elgondolás — a hitelesség ilyen jellegű értelmezése — ellenérzést válthat ki. Vizsgáljuk meg azonban a műemlékvédelem és a szabadtéri néprajzi múzeumok széles körében végzett és kimagasló értékű eredmények közül egyes és jellemző példákat: a környezet- és a természetvédelem tájvédelmi és tájátalakító szerepe az eredeti környezet és állapot korszerű biztosítását, továbbélését jelenti. (Balaton, Velencei-tó, Hortobágy, Kiskunság ...) a történeti városközpontok és falurészek védelme, teljes felújítása, alapvető rekonstrukciós munkálatok nélkül elképzelhetetlen. (Budapest, Várnegyed, Sopron, Kőszeg, Hollókő, Fertőszéplak, Fertőrákos . . .) — —• —- egy-egy kimagasló jelentőségű és értékű műemléki együttes — középkori, reneszánsz, barokk kori emlékanyagának — föltárása, állagmegóvása, rekonstruálása a korszerű műszaki szemlélet és gyakorlat alkalmazását kívánja meg. (Budapest, Királyi vár, Siklós, Kőszeg, Simontornya ...) >a meglevő régi, vagy új nemzeti emlékhelyek megóvása, fejlesztése és alakítása természetvédelmi, régészeti, történeti, néprajzi és idegenforgalmi igények korszerű megvalósítását, kiépítését követeli meg. (Szabolcs, Földvár, Mohács, Pusztaszer . . .) — — — a szabadtéri néprajzi múzeumok nem egy alkalommal éltek is már a rekonstrukció, a rekonstruálás, az újjáépítés teljes értékű alkalmazásával és gyakorlatával. (Stockholm, Skanzen — Skogaholms Herrgärd —, Riga, Brivdabas Muzejs — Dzivojama maja —, Tallinn, Vabaohumuuseumis — Vesiveski —, Bukarest — Muzeul Satului — Castranova, Dräghieceni). A nagy általánosságban említett kívánalmak s példák tudománytörténeti és tudománypolitikai jelentőségűek és érvényűek. Annak kell tekintenünk ezeket a példákat és lehetőségeket annál is inkább, mivel célkitűzéseiben és föladatában, gyakorlatában teljes egészében, tervszerűen kiegészíti az ICOMOS keretében, 1977. június 23. és 29. között Magyarországon megrendezett „Falusi Műemléki Együttesek védelme" Konferencia Határozati JavasZat-ában foglaltakat. 8. Tudománypolitika, közművelődés és értékmentés A szabadtéri néprajzi múzeum minden munkájával és cselekedetével a közös európai múlt egyik jelentős és felelősségteljes értékmentését végzi. A hazai törekvések Európa egykori — hagyományos — műveltségállománya egyik — a magyar, a magyarországi — rész föladatát vállalta. Ez az egymás közötti és egymásért vállalt munkálat nem nacionalizmus, hanem patriotizmus, s nem provinciális, hanem Európa egyfajta és sajátos műveltségállományának tudatos és következetes s elfogulatlan föladata. Föladatainkban és munkásságunkban, eredmé-