Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - VARGHA LÁSZLÓ: Eredetiség és rekonstrukció a szabadtéri múzeumban

nyeinkben a jelen levő múlt az egyedül irányadó és a meghatározó, amely a tér, Magyarország, a haza és a szomszéd népek, az idő — a közös múltból a testvéri realitáson, a jelenen át a jövőnek őrzi meg s adja át tanulságul az építészet emlékanyagát, annak szellemi és anyagi tartozékait. Korábban, még 1937-ben, majd később 1957-ben, magam is azt vallottam és arra törekedtem, hogy a létesítendő, a megvalósítható magyar szabadtéri néprajzi múzeum anyagában, gyűjteményében csakis, s kizárólag az eredeti, a hiánytalan, a tökéletes néprajzi jellegű építészeti alkotások elhelyezését, bemutatását és kiállítását szabad és kell biztosítanunk. Ma, negyven év távlatával, az alapjában megváltozott és fejlődő társadalmunk tudománypolitikai és közművelődési célkitűzéseit, igényeit is figyelembe véve, már nem ragaszkodhatom, nem ragaszkodhatunk az eredeti, a szoros, s sok esetben már retrográdnak is minősíthető, merev szakmai álláspontunkhoz. A hitelesség szakmailag hiánytalan és indokolt biztosítása mellett, az építészetileg és műszakilag is megoldható rekonstrukció, újjáépítés lehetősége is egyre inkább tudatosodik bennem.