Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - VARGHA LÁSZLÓ: Eredetiség és rekonstrukció a szabadtéri múzeumban

[Vargha László :| EREDETISÉG ÉS REKONSTRUKCIÓ A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN 1. Az eredetiség és a rekonstrukció kettőssége A szabadtéri néprajzi múzeum általános elvi és gyakorlati munkálatai sorában, az eredetiség és a hitelesség kérdése már kezdettől fogva a sajátos jellegű és célkitűzésű muzeális feladat alapvető jelentőségű követelménye. Az eredetiség megállapítása, a hitelesség kérdése az építmények — az építészeti alkotások és tartozékaik — vizsgálatainál, megállapításainál és muzeális kezelésbe vételénél egyértelműen a történettudomány és az egyes, közvetlenül is érintett tudományszak együttes föladata és munkája. Közelebbről is vizsgálva, a szabadtéri néprajzi múzeum sokrétű és szerteágazó föladatai és követelményei sorában a történettudomány, a gazdaságtörténet, a társadalomtudomány, a néprajztudomány, a településtörténet, az építészettörténet föladatkörét említhetem meg, a teljességre törekvés igénye nélkül, inkább csak nagy vonalakban vázolva az egyes tudományágak jelentőségét. Messzire vezetne, s jelen esetben nem lehet a föladatom ennek az alapvető kérdéscsoportnak a részletes fölsorolása és meghatározása

j még kevésbé a véglegesnek is tekinthető és hiánytalan elemzése, értelmezése, s végső fokon a muzeológiai gyakorlat, végrehajtás folyamatának a teljes és hiánytalan megállapítása. Már a vállalt föladatom — az előadásom — címében is közölt kérdések: az eredetiség és a rekonstrukció (a szabadtéri néprajzi múzeum esetében és gyakorlatában az eredeti anyag alapján és fölhasználásával az újjáépítés) kérdése is bizonyos ellentmondást jelent. A sajátos műemlékvédelmi és muzeológiai — egységesnek is tűnő — szemlélet mellett, egyidejűleg s hasonlóan sajátos műemlékvédelmi és muzeológiai ellentmondást is foglal magában. , Az eredetiség és a rekontsrukció — az újjáépítés •— kérdése lényegében a környezet, az építőanyag, a múltbeli mesterségbeli készség és gyakorlat, az egykori igénylés, rendeltetés és használat hitelessége és eredetisége, végső soron mindezeknek az igényeknek és követelményeknek a teljes egysége az alapvető történeti és néprajzi kívánalom. Az előzőekben fölvázolt föladatok más fogalmak figyelembevételével és más szóhasználattal is élve, de lényegében azonos célkitűzéssel és tudományos követelménnyel is meghatározhatók. Az eredetiség és rekonstrukció (az újjáépítés), a művelődéstörténet (az építészettörténet), a műszaki (az építészeti), a műemlékvédelmi, a muzeológiai szempontok és föladatok teljes egységét és alapvetően következetes megtartását kívánja meg. Mindezek, az elmondottak, az első pillanatra — hallásra és olvasásra — bizonyos ellentmondásra — elkülönülésre — és más jellegű értelmezésre is utalhatnak. A két fogalomkör és a szűkebb szakterületünkön kevésbé ismert szemlélet, szóhasználat végső soron és teljes egészében a szabadtéri néprajzi múzeum tárgyi — muzeológiai —- anyagának a teljes egységét, a teljes egészét jelenti: — telepítését, elhelyezését; — építészeti állományát, berendezését és fölszerelését; — tudományos — szakmai — bemutatását, megőrzését; — közművelődési szerepét, használatát; végső soron tehát nemzeti műveltségállományunk egyik jeles tárgyi gyűjteményének tudatos megmentését és megóvását. Lényegében tehát mindazoknak a szakmai, tudományos követelményeknek és előírásoknak eleget kell tennünk, amelyeket nagy általánosságban és részleteikben is a műemlékvédelem és a muzeológia is megkíván, megkövetel. 2. Az interdiszciplináris kutatás szerepe és jelentősége Az előzőekben, ha nagyvonalakban is vázolt anomália — a látszólag egymásnak ellentmondó szemlélet, elkülönülés — a valóságban a legszorosabb szimbiózisban — a jelenségek szoros kapcsolatában, összefonódásában — áll egymással. A történeti néprajz — a népi építészet — s ezzel szemben, vagy helyesebben és teljes egészében a művelődéstörténet — az építészettörténet — s végeredményben a jelenség, a cselekmény, tehát az emlékanyag, a szabadtéri néprajzi múzeum tárgyi anyaga, s értékelése az alapvető föladat. A jelenség, a cselekmény, a muzeális anyaggá váló emlékanyag megítélése azonban messzemenően