Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - KURUCZ ALBERT: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum külföldi tudományos kapcsolatai (1975-1983)

védelmébe, a helyben történő megőrzés, bemutatás módszereibe. Az 1979-es konferencia sok tanulsággal szolgált, melyeket hasznosítani tudtunk a Szabadtéri Múzeumok Európai Szövetsége hazánkban rendezett X. tanácskozásán. A szövetség munkájába intézményünk 1974-ben kapcsolódott be. Ettől az időtől rendszeresen részt veszünk a kétévenként megrendezésre kerülő tanácskozásokon. 1974-ben Bécsben, 1976-ban Stockholmban, 1978-ban Cardiffban, 1980-ban Oslóban, s 1982-ben Szentendrén volt a konferencia. Múzeumunkból két tagja van a szövetségnek, egyik annak alelnöke is. A felsorolt konferenciák tapasztalatai alapján a szocialista országokban elsőnek 1982-ben Magyarországon rendeztük meg a tanácskozást. A tanácskozás tudományos eredményei mellett egyéb haszonnal is járt. Ezek közül néhány: — Először sikerült a konferenciák történetében biztosítani a szocialista országok szakembereinek részvételét jelentős számban. — A beszámolók segítségével sikerült megismertetni a nyugati szakemberekkel a szocialista országok eredményeit a múzeumépítés és tudományos kutatás terén. — Sikerült bemutatni hazánk legjelentősebb szabadtéri gyűjteményeit (Szentendre, Szombathely, Zalaegerszeg, Szenna, Tihany), a Nyíregyháza-Sóstói Múzeumfalu kivételével. — A magyarországi helyzet áttekintéséhez nyújtott segítséget az a kiállítás, amelyet a konferencia időpontjában mutattunk be, s melyben fényképek, rajzok, tervek segítségével szemléltettük a magyarországi népi építészet jellemző vonásait, valamint a gyűjteményeket. E kiállítás anyagát azóta Wales-ben is bemutattuk. Egyik legmegbízhatóbb formája a kapcsolatrendszernek a kulturális egyezmény keretében megvalósuló intézmények közötti kapcsolat. Ilyen kapcsolatban állunk Lengyelországban a sanoki, a Szovjetunióban a kijevi, Bulgáriában az Etar-Gavrovó-i, Szlovákiában a martini szabadtéri gyűjteményekkel. Az a tény, hogy az országos gyűjtemény (Szentendre) létrehozásában a Millenneumi Falu és a regionális gyűjtemények tapasztalatai mellett sokat segítettek a külföldi tapasztalatok is. Hogy Magyarországon az országos gyűjtemény létrehozása szinte utolsóként indult meg Közép-Európában, egyaránt jelentett nehézséget és könnyebbséget is. A rohamos életmódváltás következtében elpusztuló épületek és tárgyak kétségtelenül nehezítik ilyen nagyvolumenű gyűjtemény kialakítását (322 objektum), ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok felhasználása igen sok előnyt jelentett múzeumépítő munkánkban. Jelentősebb gyűjteményeink szemléltetésére álljon itt ez a rövid összeállítás (1984. január elsejei állapot) : Népi építészeti felmérések, falukutatás, tanyakutatás, pincekutatás, pályamunkák 2085 tétel Múzeumi épületek dokumentációi (felmérések, bontási és újraépítési dokumentációk, berendezési tervek) : 300 tétel Múzeumtörténeti gyűjtemény: 173 tétel Összesen: 2558 tétel Történeti-levéltári másolatgyűjtmeény : 3 227 tétel Térképmásolatok gyűjteménye: 969 tétel Fotónegatív-gyűjtemény : 49 659 darab Diagyűjtemény: 15 250 darab Műtárgyfotók: 8 861 darab Néprajzi tárgyak: 27 728 darab Múzeumépítő munkánk mellett, azzal párhuzamosan kellett továbbfejleszteni tudományos kutatómunkánkat. Ennek eredményei a gyűjteményben elhelyezett dokumentációkon kívül évkönyvünk első számában, valamint más hazai folyóiratokban és a Corvina Kiadónál 1986-ban megjelenő „Szabadtéri néprajzi gyűjtemények Magyarországon" c. kiadványunk. Intézményünknek 16 tudományos munkatársa van. Számtalan tudományos és gyakorlati probléma vár még tisztázásra. Ilyenek: — Gyűjteményeink természeti, növényi környezete. — A speciális közművelődési munka feltételeinek, módszereinek megteremtése. — A műtárgyvédelem szakkérdései. — A regionális és egyedi szabadtéri gyűjtemények munkájának segítése, együttműködési lehetőségei. A már említett formákon kívül a szabadtéri néprajzi muzeológia számára nélkülözhetetlen régészeti, trásadalom-, gazdaság-, településtörténeti, szociológiai ismeretekben is előre kell lépnünk, ezért kapcsolatrendszerünket az ilyen tudományos intézményekkel is bővítjük. Arra törekszünk, hogy a múzeumi munka minden fázisában érvényesüljön a tudományosság elve, a szakszerűség, s ebben nélkülözhetetlen a hazai és nemzetközi tapasztalatok felhasználása. Éppen a célból szántuk évkönyvünk második számának tekintélyes részét az 1979-es konferencia tapasztalatainak.