Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - ZENTAI TÜNDE: A dél-dunántúli település és népi építkezés változásai a 19. században (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum dél-dunántúli tájegysége)

18. kép. Füstöskonyha régi típusú, vesszővázas kemencével Kadarkútról (Somogy m.) Ebner Sándor 1931-ben készült fényképe (Néprajzi Múzeum F. 64951). 19. kép. Csökölyi utcakép 1934-ben. Ébner Sándor felvétele Néprajzi Múzeum F. 69424). ben (külső fűtésű szobai szemeskályha) azonos a helységben álló talpas-vázas karóval rögzített falú házakéval. Megtartotta azok formai megjelenését, tetőszerkezetkialakítását, tetőfedési módját és talpakra állított fatornácát, falanyagában tér el tehát és konyhai kemencéjének típusában (szögletes-lapos), amely ekkor itt meg innováció értékű. A faépítkezés hagyományait a porta gazdasági épületeivel érzékeltetjük. Az 1860. körül épült zselickisfaludi istállós-pajta szénáspajta része talpas-vázas, zsilipéit keményfa oldalú, istállója pedig tömésfalú. Az ugyancsak Zselickisfaludról származó, már lebontott gabonáspajta a terület pajtaépítkezésének klasszikus példája. Talpasvázas, tapasztott fonott falú épület, szinte pontos mása a TAKÁCS Gyula által leírt somogyjádi gabonáspajtának, azzal a különbséggel, hogy ez már nem szelemenes.

8 5 A szennai ház telkéről származó disznóólat eredeti állapotába visszaállítva, zsilipéit fallal mutatjuk be. 20. kép. A Csökölyből áttelepített gazdasági épület eredeti helyén (Damjanich u. 16.), SZNMF 31007). Az udvar beépítése soros, csak a gabonáspajta áll a telek végén keresztben, eredeti helyének megfelelően, — a bontás előtt egy hosszan elnyúló telken feküdt a lakóháztól távol. Az udvart fonott sövénykerítés veszi körül. A negyedik telekre kiszemelt csökölyi épületek a DélDunántúl leghagyományőrzőbb területei közé tartozó Belső-Somogy máig fennmaradt talpas-vázas építkezésének legarchaikusabb változatát képviselik. JANKÓ János anyagot gyűjtve az Ezredéves Kiállítás Néprajzi Falujához már 1894-ben úgy jellemzi a csökölyi házakat, hogy „A jellegzetes magyar építkezési modort a megyére nézve legjelesebben mutatják...'.' S mint ismeretes a Millenniumi Faluban helyet is kapott egy csökölyi porta. A fel

7 állított lakóház azonban a belső-somogyi házfejlődés egy későbbi fokát testesíti meg, mint az általunk áttelepítésre kiválasztott lakóépület. — Meg kell itt jegyeznünk, hogy múlt századi leírások és a későbbi néprajzi gyűjtések által rögzített, egykor általános paticsfalú házat ma már nem találjuk meg, csak a gazdasági épületek őrzik ezt a faltechnikát.

86 Belső—Somogy népi építkezését KNÉZY Judit tanulmányai

8 7 alapján is jól ismerjük, ezért itt csupán az áttelepítendő épületek rövid jellemzésére szorítkozom. A csökölyi talpas-vázas „karóközös" lakóház szobakonyha-kamra beosztású épület, un. lopott tornáccal (16. kép). Kéménynélküli füstös konyhája ma is a lakóhelyiség füsttelenítését szolgálja, benne megtalálható még az egykor oly elterjedt sövényfalú, csonkagúla alakú padkás kemence maradványa. Megegyezett a GÖNYEY Sándor által leírt és fényképezett zselici kemencékkel (18. kép), melyeknek egy példánya ma is megvan Szennán (Árpád u. 38.). Tetőszerkezete (17. kép) szarufás ugyan (a térségben egyetlen szelemenes házat ismerünk Kisbajomból, ez a szennai falumúzeumba kerül), de a tetőforma kialakítása a hagyományosabb, két végén teljesen lekontyolt forma. Csökölyben ma már egyetlen a maga nemében, a 30-as évek fényképein azonban még