Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - ZENTAI TÜNDE: A dél-dunántúli település és népi építkezés változásai a 19. században (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum dél-dunántúli tájegysége)

12. kép. A zengővárkonyi istálló-pajta épület (SZNMF 27571). A lakóépülethez ragasztott gazdasági rendeltetésű építmény a benne található huszáristállóvdl a katonatartás parasztokra nehezedő terheinek emlékét őrzi. A két lóra méretezett helyiségben a Pécsváradra kihelyezett huszárezred lovait kellett a gazdának tartania az 1860-as években. További helyiségei: elől a hombáros kamra, az istállót követően pedig a baromfiólak és a szekérszín. Épületszerkezeti megoldása azonos a lakóházéval. Hátul az udvart keresztben zárja az istálló-pajta egykorú, kőből rakott épülete (12. kép), mögötte gyümölcsöskert helyezkedik el. A lakóház kamrájával szemben állt a tölgy- és gesztenyefából ácsolt, zsilipéit falu kettős disznóól, egyik része előtt „akó

"-val (13. kép). A jelenlegi tulajdonos dédapja a gazdasági épületekben általában két pár ökröt, egy pár lovat, két-három tehenet, két-három „göbé"-t (anyakocát) és egyéb aprójószágot tartott. A porta oldalsó mezsgyéjén egy 1860-as építésű kerekeskút áll, melyet közösen használnak a szomszéddal. A telket az utca felől sárral falazott kőkerítés határolja, kőpilléres kis- és nagykapuval. A második telekre a Tolna megyei Faddról telepítünk lakóházat, helységben' gazdasági épületekkel kiegészítve. A faddi ház behozatalával és portájának berendezésével hármas célt kívánunk megvalósítani. Egyrészt ez a ház mutatja a legszorosabb kapcsolatot a Duna másik oldalának építkezésével. Ha összevetjük például a VT. tájegy-