Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BÍRÓ FRIDERIKA : Zala- és Vas megye paraszti ház- és lakáskultúrája a 19. században (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Nyugat-Dunántúl tájegysége)

14. kép A szentgyörgyvölgyi hajlított alaprajzú lakóház házban talált bútorokból áll. Hátsó szobájából falusi „kocsma-szobát" akarunk kiképezni, mivel a századforduló évtizedeiben az évi vásárok alkalmával eredetileg is kocsmának használták. Istállójában a szar vasmarhatenyésztés eszközkészletét és jellegzetes kellékeit mutatjuk be. 7-2. Méhes, Bajánsenye (Vas megye) A méhesek a korabeli parasztporták, telekvégek gyakori járulékai voltak. Módosabb parasztgazdaságokban inkább az ún. „méhezskástu"-kat lehetett megtalálni, de gyakoriak voltak a kisebb „miheházak" is, amelyeket boronából ácsoltak össze, bennük padokon sorakoztak a fonott ,,mihekasok". A szentgyörgy völgyi lakóház tel15. kép A szentgyörgyvölgyi lakóház utcai homlokzatáról bontás előtt készült kép (NMF. 215 280). kén boronából készült, házi égetésű cseréppel fedett méhest építünk fel. Méhpadokkal, fonott kasokkal és a méhészet tevékenységéhez szükséges eszközökkel telepítjük be. 7—3 Párolóház-lenszárító, Magyarföld (Zala megye) A lenszárításra is szolgáló párolóházak, „páruházak" rendszerint a lakó- és gazdasági épületektől távolabb, a telek végén álltak. A szegényebbek szabadban elhelyezett, tetővel ellátott sárkemencéket, a módosabb parasztok pedig boronafalú, rendszerint cseréptetős párolóházakat építettek.

28 A magyarföldi — ma már ez az egyetlen ilyen épület a vidéken - ezt a formát képviseli (16. kép). A kemencével és katlannal ellátott kis helyiségben a pároláshoz és lenszárításhoz szükséges eszközöket és berendezési tárgyakat helyezünk el. 7—4 Pajta, Iklódbördöce (Zala megye) A IX-es tájegységben felépítendő pajtatípusok egyike az ún. torkospajta, amelynek alaprajzi elrendezése („pajtafia"-„pajtaszürü"-„pajtafia") megegyezik a többi, Nyugat-Dunántúlon ismert pajták beosztásával.

29 Mindössze annyi a különbség, hogy a torkospajták előreugró torka nagyobb teret biztosított a kézi gabonacsépléshez (17— 18. kép kép). A zalai-vasi faépítkezés egyik kiemelkedő példánya az iklódbordöcei pajta. A torkospajta „szűrűjében" a kézicséplés alkalmával használatos eszközöket állítjuk ki. 8—1 Lakóház, Rédics (Zala megye) A 19. század második felében épült boronafalú, csonkakontyos, kettőzött zsúpkévével fedett, füstöskonyhás 16. kép Párolóház és lenszárító bejárati homlokzata. Magyarföld (NMF 215 226).