Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BÍRÓ FRIDERIKA : Zala- és Vas megye paraszti ház- és lakáskultúrája a 19. században (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Nyugat-Dunántúl tájegysége)

lakóház általános példája a nyugat-dunántúli egyvégben épült lakóháztípusnak (19-20. kép). A századforduló éveiben a „pitar" egy részét beépítve, kamrának alakították át. A rekonstrukció alkalmával ezt az utólagosan épült kamrát nem állítjuk vissza. A lakóház egy Hetés-vidéki középparaszti lakóháztípust kíván reprezentálni. Faragott, festett oromdeszkázata pedig kiemelkedően szép példánya a zalai házoromzatoknak (21—22. kép). A lakóház belső berendezése a katolikus középparaszt lakberendezését akarja tükrözni a századforduló idejéből. Szobájában az egyik legfontosabb házüpari tevékenység, a szövés eszközkészletét mutatjuk be. Pajtájában a földművelésnél használatos eszközöket állítjuk ki. 9-1 Lakóház, Vöckönd (Zala megye) Háromosztatú, karóközös, tapasztott sövényfalú, zsúpfedésű, füstöskonyhás lakóház. A zalai szegényparaszti paticsfalú lakóházak közül való, egyike az utolsóknak (23. kép). Hatalmas faragott, bárdolt talpgerendája igen jellegzetessé teszi az épületet. Berendezése a múlt század végi szegényparaszti szintű lakáskultúrát képviseli. 9-2 Pajta, Padár (Zala megye) A háromosztatú, boronafalas, ollószáras-szelemenes tetőszerkezetű, zsúpfedésű pajta tájegységünk egyik sajátos pajtatípusa volt (24. kép). Tágas, kapu nélküli „szürüjé"-t a gazdasági eszközök téli tárolására használták, benne a szegényparaszti gazdálkodás eszközanyagát állítjuk ki. 9-3 Disznóól, Egervölgy (Vas megye) A egervölgyi disznóól szinte egyedülálló példája a Nyugat-Dunántúlon még a 20. század elején is igen elterjedt, tölgyfából faragott, keresztfejes boronafalú, zsúptetős melléképület típusnak. Építési ideje a 19. század utolsó éveire tehető. 9-4. Istálló, Magyarföld (Zala megye) A vöcköndi lakóház telkén eredetüeg egy tömésfalú istálló állt, amelyet lebontottak. Helyette egy boronafalú istállót építünk fel, mivel ez a típus is általánosan ismert volt Vöcköndön és környékén. 10. Utmenti kereszt, Lendvadedes (Zala megye) A zalai posta(ország) utak, faluszéli bekötőutak, egyegy parasztporta kiskertje, a temetők, az erdőszélek jellegzetes szakrális építménye az útmenti kereszt. Legegyszerűbb és egyben legrégibb formájuk: „a kereszt felső szárát és a fából faragott korpusz alatti Mária szobrot íves, csipkézett szélű bádogtető védi."

30 Tájegységünk bejáratánál egy ilyen, a 19. század második felében készült, 1953-ban új keresztfára szerelt, hajlított-csipkézett bádoglemezzel védett, faragott-festett korpuszt állítunk fel. 11. Kerekeskút, Rigyác (Zala megye) Zala- és Vas megye magasabban fekvő falvaiban kerekeskutakból hordták a vizet. Egy-egy kutat itt is több parasztgazdaság birtokolt. Közösen építették, közösen gondozták. Tájegységünkben egy ilyen közös kutat építünk fel. A 19. század végén készült kút kávája tölgyfából faragott, falazata házilag égetett téglából van kirakva és lábakon álló cserepes tetővel fedve. • • • Az épületek kiválasztása és a telepítés sorrendjében való elhelyezése az áttelepítésnek tulajdonképpen csak kezdő szakaszát jelenti. A muzeológustól azonban igen sok, alapos és körültekintő munkát igényel a bontás, a dokumentációk elkészítése, az újraépítési és rekonstrukciós feladatok megtervezése is. Ritka az olyan lakóház és gazdasági épület, amelyen építése óta kisebb-nagyobb átalakítást ne hajtottak volna végre, vagy a javítások során ne cseréltek volna fel