Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tudománytörténet - KECSKÉS PÉTER: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos előkészítése és telepítési terve

ványok eredményei

24 mellett a múzeum raktár, kiállítási tér és kapacitás gondokkal küzdött. A néprajzi múzeológia érvényességi körének kiterjesztése, a vitrin és dobogó méretnél nagyobb tárgyak összegyűjtése meghaladta az intézmény erejét. Gátló tényező volt, hogy pénzügyi, szervezeti és kultúrpolitikai támogatás hiányában nem indulhatott meg a népi építészeti és a paraszti életmódra vonatkozó rendszeres kutatás. A tudományos feldolgozás bekapcsolódott az európai házkutatás „házfejlődési áramába".

25 e. A Néprajzi Tár magára vállalta a múzeumlétesítés eszméjének ébrentartását, nagymérvű anyaggyűjtéssel, néprajzi- és fényképdokumentációval szolgálta az előkészítés és tudományos tervezés munkálatait. E tervezés — ha meg is maradt a skandináv példák tapasztalatainak praktikus feldolgozási szintjén, alapot adott — s még ma sem eléggé kiaknázott forrását jelenti

26 — a központi szabadtéri néprajzi gyűjtemény tudományos előkészítéséhez. 2. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos-szervezeti kereteinek kialakulása és telepítési terve A központi gyűjtemény megvalósításának gondolata 1945 után is a Néprajzi Múzeum tervei között szerepelt. A múzeum vezetősége 1948-ban

27 és 1953-ban

28 a Kulturális ill. a Népművelési Minisztérium illetékes főosztályaihoz beadványokkal fordult a múzeumlétesítés érdekében. A történeti és összehasonlító szempontú népi építészeti kutatás fellendülésével párhuzamosan meghatározták a népi műemlékek fogalomkörét.

29 Törvényerejű rendeletben biztosították a néprajzi jelentőségű építmények helyét a műemlékek között ill. a műemlékvédelem körét terjesztették ki a falusi paraszti objektumokra is.

30 Az 1948—1955 közötti időszak kritikai-tudománytörténeti,

31 elméleti-kutatásmódszertani

32 és összegző-bemutató

33 tanulmányai reálisan tárták fel a népi építmények kutatása, dokumentálása és megőrzése közötti összefüggéseket jelezték a pótlandó mulasztásokat. A megnyilatkozások vÜágosan megfogalmazták a rendszeres anyaggyűjtés szükségességét, a kutatás társadalmi és történeti horizontja kiszélesítésének igényét, végül utaltak a népi építészet hármas osztású — hagyományos tematikus házkutatás, néprajzi múzeológia és műemlékvédelem -, de egymást kiegészítő és sajátos feladataira. 1950-től a városi és 1958-tól a falusi építmények rendszeres, azonos szempontok alapján történő népi műemléki és építészeti vizsgálata jelentősen hozzájárult a vázolt kutatási fellendüléshez,

34 amiben az Országos Műemléki Felügyelőség, a Műszaki Egyetem, a nagyobb tervező intézetek és a Néprajzi Múzeum vett részt. Ebben a kedvező helyzetben az MTA Néprajzi Bizottsága és a Néprajzi Múzeum napirendre tűzte 1957-1958ban a központi szabadtéri néprajzi gyűjtemény megvalósításának tervét. A Műszaki Egyetemen idevonatkozó diplomatervek készültek,

35 a BUVATI előtanulmányban vázolta a Budapesten elhelyezendő múzeum telepítését,

36 tudományos program tervezet született a népi és az üzemelést biztosító épületekről

3 7

. A törekvések, tervek és megvalósítási szándékok öszszefogására ül. összegezésére az MTA Néprajzi Bizottsága, valamint Építészettörténeti és Építészetelméleti Bizottsága 1959. április 29-én ankétot rendezett az összes érdekelt intézmény bevonásával.

3 8 Az ankét célja az volt, hogy a Magyar Szabadtéri Néprajzi Múzeum általános elvi és gyakorlati kérdéseinek megvitatása után határozati javaslattal éljen a mielőbbi megvalósítás érdekében. Az ankéton MAJOR Máté bevezetője után GUNDA Béla ismertette az ankét célkitűzését. ORTUTAY Gyula a megvalósítandó múzeum- ill. kiállítástípus és a nemzeti művelődés összefüggéseit taglalta, s elsősorban finn példák alapján vázolta a tudományos és népművelő feladatokat. Rámutatott: „... ezeken az épületeken, ezen a múzeumon keresztül rá kell ébresztenünk ezernyi és százezernyi látogatót arra, hogy megbecsülje saját múltját, saját történelmét, nem valami romantikus historizmusból, hanem népünk életének, történetének, küzdelmeinek tudatos értékelése alapján".

39 Az ankét főreferátumában VARGHA László áttekintette és értékelte a skandináv és közép-európai múzeumlétesítési eredményeket. A népi műemlékek eredeti helyén biztosított műemléki védelmét és az áttelepített ül. újraépített objektumok múzeumi bemutatását — építészeti és néprajzi szempontokat - egységben javasolta megoldani. Ismertette továbbá azokat a szempontokat és munkafolyamatokat, amelyeket az építmények felkutatásától egészen a felépítés befejezéséig érvényesíteni kell;

40 Az ankét határozati javaslatában operatív intézkedések szerepeltek. A Művelődésügyi Minisztérium a Néprajz Múzeum keretében foglalkozzék a „múzeumszervezeti biztosításával és fokozatos kiépítésével". A budapesti tanácsi hatóságok bevonásával helykijelölésre kerüljön sor, amire vonatkozóan az ankét résztvevői elsősorban az óbudai, Aranyhegy-Péter hegy-Mocsáros dűlő környékének, mintegy száz hektáros területét vélték megfelelőnek. A javaslat végül a múzeumi építési hely rendezési és beépítési tervpályázatának kiírását Ül. meghirdetését is szorgalmazta.

41 Az ankét két vonatkozásban is jelentős volt. Az öszszes tudományos, igazgatási és hatósági szerv pontos, szakszerű és összehangolt tájékoztatást kapott a vállalkozásról, másrészt a tömegszervezetek is bekapcsolódtak a múzeumlétesítés feladatainak váüalásába. A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya 1961. novemberében megbízta a Néprajzi Múzeumot a Szabadtéri Néprajzi Múzeum szervezésének előkészítő munkálataival. Ennek nyomán 1962. januárjában megalakult a „Magyar Szabadtéri Néprajzi Múzeum Opera-