Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

'riizt 4. kép. Igrici a XVIII. század végén (az I. katonai felmérés alapján) rótt szolgáltatásokat. Tanulságos ebből a szempontból az a vizsgálat, mely éppen Borsod déli részén folyt ebben a kérdésben 1641-ben.

56 1685-ben összeírják a megye déli részének akkor lakott községeiben a lakatlan, vagy elpusztult és a lakott házait. E szerint Szihalmon 31 lakatlan és csak 9 lakott, Tardon 34 lakatlan 6 lakott, Ernődön 52 lakatlan 8 lakott, Nemes-Bikken 14 lakatlan 16 lakott, Tarjánban 9 lakatlan 7 lakott, Ároktőn 3 lakatlan 9 lakott, Igricben 13 lakatlan 12 lakott, Keszőn (Keszi) 7 lakatlan 3 lakott, Csaton pedig 14 lakatlan és 16 lakott házat találtak.

5 7 Mezőkövesd, mely nem szerepel ebben az összeírásban, ekkor már lakott, miután az 1660-as évek közepétől fél évszázados szünet után lassú benépesedése újra megindul.

5 8 Egy év múlva azonban például Mezőcsátról azt jegyzik fel, hogy lakatlan, lakosai Miskolcon húzták meg magukat.

59 A háborús időszak utolsó eseményeként még 1697 nyarán elpusztul Kövesd, Szentistván, Keresztes, Bábolna, Palkonya.

60 A háborús eseményeket követően egy alapvetően megváltozott településképpel találkozhatunk Borsod megye déli részén. Egyes falvak, városok nem élték túl a többszöri elpusztulást, és nem telepedtek újra. A megmaradt települések azonban szinte kivétel nélkül mind halmazosak.

61 A halmazosodás okait keresve a legfontosabb tényezőt kétségtelenül abban láthatjuk, hogy a XVIII. századot megelőző egy-másfél században a török által megszállt, állandó háborúkkal sújtott területen a földesúri fennhatóság alig, vagy egyáltalán nem éreztette hatását, a gyakran többszöri újratelepülés spontán, minden szabályozás nélkül történt.

62 Ezen általános kép mellett, mely egyaránt érvényes Debrecenre,

63 vagy a Három Városra

64 és az Alföld északi peremének az előbbieket léptékben meg sem közelítő falvaira, mezővárosaira, DélBorsod településeinek fejlődését vizsgálva néhány további vonásra is fel kell hívnunk a figyelmet. A hajdúvárosok, Debrecen, a Három Város és sorolhatnánk tovább az alföldi „óriás falvakat", településszerkezetének fellazulását elsődlegesen az a hatalmas népességnövekedés eredményezte, mely a környezetükben lévő, védtelenebb települések lakosságának ezen helyekre történt beáramlásának következménye. Ugyanakkor e városok rendkívüli méretekben megnőtt határa egy külterjes, árutermelő állattenyésztést tett lehetővé,

65 melynek gyökrei viszszanyúlnak a XV. századig.

66 Dél-Borsodban ettől némileg eltérő fejlődést tapasztalhatunk. Elsősorban azt, hogy itt nem jött létre a településszerkezetnek az a nagyfokú koncentrációja, mint az Alföld középső területein. Itt nem találhatunk olyan kivételezett helyzetű városokat, vagy egyetlen várost is, mely a hadi események sújtotta lakosságnak többé-kevésbé biztos menhelyet jelenthetett volna, és amely kiindulópontja lehetett volna egy debreceni vagy kecskeméti méretű településkoncentrációnak. A XV—XVI. századi