Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

Balassa M. Iván DÉL-BORSOD TELEPÜLÉS- ÉS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége) A Közép-Tiszavidék fogalmát a néprajztudomány nem ismeri.

1 A földrajztudomány azt a területet érti ezen az elnevezésen, mely a Tisza két partján a Bodrog torkolatától a Körös Tiszába ömléséig terül el.

2 Nyilvánvaló, hogy ez az összefoglaló tájmegnevezés, mely az Alföldnél szűkebb, de bővebb a néprajzilag is körülhatárolható kistájaknál, a Hajdúságnál, Hortobágynál, Nagykunságnál, vagy a Sárrétnél, és a felsoroltakat a Takta-közzel és a Heves-borsodi nyflt ártérrel együtt magába foglalja, a néprajzi szakirodalomban nem szerepel, és néprajzilag nem is határozható meg. (1. kép). A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegységének már az első elképzelések szerint sem az volt a feladata, hogy egy ilyen, csak földrajzilag meghatározható terület népi kultúráját dokumentálja az ilyen múzeumok sajátos eszközeivel. Az első, az elképzeléseket meglehetősen részletesnek tűnőén rögzítő,

3 a későbbiekben azonban erősen módosult tervvázlatából kitűnik, hogy a tájegységgel a szálláskertes

4 településszerkezetet akarták bemutatni. Ennek, az eredetében a legutóbbi időkig vitatott településformának az elterjedése nem korlátozódik a földrajzi Közép-Tiszavidékre, egyrészt ennél sokkal nagyobb területen ismert volt, másrészt a Közép-Tisza vidékén nem minden település volt szálláskertes.

5 Ugyanakkor ennek a településformának is vannak bizonyos változatai, variánsai,

6 melyek természetesen egyetlen szabadtéri múzeumi tájegységben nem mutathatók be. A szabadtéri múzeum egy tájegységének kialakítását nem csak az a feladat határozza meg, melynek közvetlenül eleget kell tenni — e tájegység esetében a szálláskertesség bemutatása — hanem az is, hogy a többi, elsősorban a szomszédos tájegységek hogyan helyezkednek el — földrajzilag, és mit mutatnak be — néprajzilag. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum első tervvázlata a mainál kisebb tájegységeket tartalmazott, jobban támaszkodott a néprajztudomány hagyományos tájfelosztására. A Közép-Tiszavidék tájegység földrajzi környezetében e terv a következő tájegységeket tartalmazta: Nyírség, Hajdúság, Nagykunság délről, északról a Nógrád-Heves-Borsod elnevezésű, lényegében a „palóc" etnikumot bemutató, és az Abaúj-Zemplén tájegység, nyugatról pedig a Duna-Tisza köze tájegység északon egészen a Jászságig.

7 Ez a területi elrendezés a Közép-Tiszavidék tájegység területének meghatározásában két nehézséget is okozott. Az egyik az volt, hogy a bemutatandó jellegzetesség, a kétbeltelkesség egyaránt megtalálható vagy történetileg kimutatható a Hajdúságban, Nagykunságban, a DunaTisza közén és a Jászságban.

8 A másik nehézség az, hogy emiatt a földrajzi Közép-Tiszavidék meglehetősen nagy területeit más tájegységek mutatták volna be. E kettős korlátozottság feloldására két lehetőség kínálkozott. Részben az, hogy ezt a tájegységet lényegében tematikus egységnek is tekintsük, azaz elsőrendű, és meghatározó feladatának a kétbeltelkesség bemutatását tartsuk, és széles, több kistájat összefoglaló területről származó épületállományt válasszunk ki, mutassunk be. A másik lehetőségnek az kínálkozott, hogy az alapcélkitűzés mellett olyan kérdéssel is foglalkozzunk, mely tájilag jól körülhatárolható, és így a tájegységben több jelenség bemutatására nyíljon lehetőségünk. Az irodalmi forrásokból kiindulva, ilyen jelenségnek ígérkezett az északi magyares az alföldi házterület határsávjának felkutatása, és e két házterület érintkezésének bemutatása. A kettős célkitűzésnek legjobban Borsod megye déli része felelt meg, egyrészt itt meglehetősen nagy számban fodultak elő az egykor szálláskertes települések,

9 ugyanakkor - úgy tűnik — ezen a vidéken húzódik a két házterület határvonala. Ennek a kistájnak a földrajzi „Heves-borsodi nyílt ártér"

10 megnevezése mellett a történeti néprajzi irodalomban „Borsodi Mezőség" neve ismert

11 a következő táji körülhatárolással: „a Bükk előtere a Tisza, Sajó folyók és az Eger patak határolta, alföldi jellegű táj, a történeti Borsod megye természetföldrajzilag jól elkülönülő egysége."

12 A terület épületállományának részletes vizsgálata, e kutatások eredményeinek szembesítése a hagyományos paraszti életmódra, a táj történetére, gazdasági és társadalmi fejlődésre vonatkozó adatokkal, tették lehetővé a meghatározását annak a korszaknak, amelyet ez a tájegység be tud mutatni, és azoknak a társadalmi rétegeknek, melyet a tájegységnek be kell mutatnia. A kutatás megindulásakor, az 1960-as évek végén XVIII. századi épület meglehetősen kevés állt már ezen a területen, bizonyíthatóan a XIX. század első feléből származóval is csak elvétve lehetett találkozni. A lakóés gazdasági épületek túlnyomó többsége — természetesen itt csak a hagyományos paraszti életmód szabadtéri múzeumi bemutatása szempontjából számbavehető épületállományról beszélünk - a XIX. század második feléből származik. A szálláskertes településforma bemutatási igénye is meghatározó elemnek bizonyult. A később részletezetteket előlegezve, a tájegység tudományos tervezésénél abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy ezt a településformát, a hozzá tartozó életformát nem rekonstruálni