Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Miklós irt egy levelet nékem még 8-án, melyet csak l-jén kaptam kézhez; kéziratokat kér a „Jel" számára. Azt irja ,,ne féljek, nem kompromittálom magam, van elég pénzük." Arató Tibor, Barna Pál, Debreceny, Ency Endre, Horváth Árpád, Ignotus Pál, én, Lelkes Ede, Németh Antal, Pintér Ferenc, Sándor Kálmán és Szegi Pál vannak munkatársakként, Kozma József pedig szerkesztőként feltüntetve az előfizetési felhíváson, melyből nekem is küldtek. Ezzel a levéllel egyidejűleg küldök nekik három verset: (Együgyű ének, Érik a fény, Szomorú), ha jónak látod, a sikerültebb most küldött verseket is add át nekik: az Istenverseket a Ma Este is leközölhetné, mondom, te vagy a sáfárjuk, csinálj velük, amit akarsz, én innen nem birom meglátni, hogy mi helyes. Beszélhetnétek Debrecenyvel, hogy hozzon össze benneteket Kozma Józseffel: a ,,Jel"-ből talán lehetne Európát csinálni ! Kérlek, hogy verseim közül azokat, amelyek tetszenek neked, olvasd fel a Lucienek, is hadd örüljön meg nekik. Olyan gyönyörű, amikor örül, és engem nagyon szeret. Hát szervusz, édes Gyurikám, csókollak és öllelek sokszor téged is, Olgát is, Ferit is, néki majd legközelebb írok, meg akarom lepni őt — verssel. Attila A Szabó Dezső-cikkeket még ma föladom a Ferinek ! 71 PINTÉR FERENC JÓZSEF ATTILÁNAK Budapest, 1925. V. 21. Kedves Barátom, Attila! A leveled nagyon meglepett, mert — őszintén szólva - nem számítottam rá, hogy ilyen komoly levelet fogok valamikor is Tőled kapni. Hogy pedig én nem leszek olyan rapszodikus, mint a levélnek ceruzával írt fele, azt ne annak tudd be, mintha nem érteném át (vagy nem akarnám) a Te magaddal Vivott harcaidat. Talán nemcsak a korkülönbség, de az alapkarakter különfélesége is belejátszik, hogy kissé hidegebben, vagy zártabban foglalok ma az eseményekkel szemben állást. Megértem tisztességes elkeseredésed és csak azt nem értem, miért vonod meg a hozzáBO