Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

szólás jogát éppen tőlem. (Azt írod: ,,ti nem vagytok avatott kritikusaim") Talán Tersánszky J. Jenő, ,,az óvatos öngyilkos" az ? ! Ebben az esetben természetesen nincs értelme a sok beszédnek részemről. De hát nem is azért íródott az a levél: a leveled mögött a művészember hitetlensége áll, amellyel akkor találkozik, mikor számbaveszi erőit és a vele szemben álló isten-és-embertelen mechanizmust. Bizony, szomorú dolog művésznek lenni, mikor sehol és senkinek sem kell az élni való élet és mindenki aki prédikálja, komolytalan, eszelős és lézengő ingyenélő. A művész a Mediciek és Borgiá-k kihalta óta a marhabélgyárosok korában, nem „kinevezett" és nem „lajstromozott" exisztencia. Örüljünk mégis, hogy „naplopók" vagyunk, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy ne butuljunk el. A mi bajunk és betegségünk csak egy: nem tudunk eléggé és egyáltalán nem tudunk istentelenek lenni. Mi mindig kötelességet érzünk a világ jelen összességével szemben, mert megkerestük a rejtett, vagy szégyenlett titokzatos összefüggéseket. „Nem hagynak szóhoz jutni?" „Nem méltányolnak bennünket?" „Talán nincs is tehetségünk?" Nagy hamleti kérdések ezek, de de de: nem a betűk csinálják a történelmet és mit csináljon az ember a haladásraképtelen tömeggel? Képzeld el, hogy kezedbe kerül minden hatalom. Mit csináljon az ember vele ? A száraz és meszes artériájú embertömeg nem akar úgy élni, ahogy Mi akarunk. A „ver sacrum", a szent fiatalság az egyetlen, aki élni akar és még „örökké élni" sem fél. És hányan vannak, akik már öregen születtek, a „rendesek"? Ne haragudj meg rám, Attila, egyetlen genialitás az, amit becsülök: a szervezet genialista. Ezért adok mindenben igazat Neked, amikor a Szépséget, a Bátorságot és a szerelmet énekled. De nem adok igazat akkor, amidőn a saját hatástalanságod miatt keseregsz. Hiszen a „nagyok" soha sem voltak nagyok, mert nagyságuk így lett irodalommá és nem életté ! ! ! Akármennyi manifesztumot is adnak majd még ki a Grünzweig-ok és akármilyen vitézkötéses pávatollal sujtásozzák is a művészetet Anka Juonék, sőt a nagy Dezsők is, a művész előbb mindenáron egy jobban szervezett és nekivalóbb világban akar ideális gesztusokban élni s amikor ez nem sikerül, mert nem is sikerülhet, akkor átadja magát pódiumnak, amelyen megjelenik az a szebb és jobb, ami ő szeretne lenni. Minél jobban sikerül a 6 József Attila Sl