Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Bevezetés

A gyűjtemény kétféle levelet tartalmaz: József Attilától származókat és a hozzá írottak egy részét. Előbbiekből a teljességet megközelítő közlésre törekedtem. A gyűjtőmunkát 1973 elején zártam le; így azok a József Attila-levelek, amelyek ezt követően kerültek közgyűjteménybe, nem szerepelnek a kötetben. Továbbá azok sem, amelyeket a kötet nyomdába adása után publikáltak. A József Attilához címzett levelek válogatását a költő közölt leveleihez igazítottam. Ahol az anyag erre módot adott, arra törekedtem, hogy a levelek lehetőleg feleljenek egymásnak. Sajnos, az esetek többségében hiányzott az anyag a levelezőkapcsolat mindkét oldalának bemutatásához. Feltűnő, hogy éppen legközelebbi hozzátartozóitól alig, vagy egyáltalán nem maradt fenn levél. Főként a József Jolántól származókat hiányolhatjuk, hiszen vele éveken át főként írásban érintkezett a költő. Ilyen hanyag lovélőrző lett volna József Attila? — ezt alig hihetjük akkor, amikor hagyatékában megleljük számos jelentéktelen, vagy időközben kihűlt kapcsolat írásos emlékét. — Inkább arra gondolhatunk, hogy az öccse írásait gondosan őrző nővér a költő halála után - mint feleslegeseket — maga emelte ki leveleit az éveken át tervszerűen épített családi „irattárból". - Egyetlen levele maradt meg Szántó Juditnak is. Kallódik-e valahol a többi, vagy elveszett volna ez az anyag is? — ma még nehéz volna erre felelni. Vágó Márta viszonylag sok levele közül csak néhány került a kötetbe. A vallomásos jellegűeket és az élménybeszámolókat mellőzve azokat közlöm, amelyek kettejük viszonyának alakulását dokumentálják. (Jelen kötet kiadói munkálatainak idején: 1975 tavaszán a Szépirodalmi Kiadó gondozásában megjelent Vágó Márta József Attiláról szóló emlékirata; ennek függeléke közli Vágó Márta valamennyi József Attilához szóló levelét is.) Aránylag sok József Attilához szóló levél maradt fenn az utolsó két esztendőből. A költő ekkor a Szép Szó szerkesztője, természetes tehát, hogy sokan fordulnak hozzá ismerősök, ismeretlenek. E levelek közül azokat választottam ki, amelyek József Attilának a folyóirat életében betöltött szerepét, helyét, szerkesztői munkáját, emberi és irodalmi kapcsolatait érzékeltetik. — A Szép Szó címére érkezett leveleket nem vettem föl a kötetbe. Ezek egy összes levelezés függelékében kaphatnak majd helyet.