Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

ékhoz. Én nem tudom, hogy mit fogok csinálni, nagy bennem a keserűség és a mindentől való undorodás. De most minden lehető előtt kijelentem. Bármennyire is lehetetlen és ostoba, éntőlem pedig szokatlan az ilyen kijelentés, amit senki igaz ne vegyen udvarlásnak, nagyon szeretem János Bácsiékat, éppen mint amikor ott voltam. Hogy ott elmondtam minden bajomat? Itt is elmondtam volna, de itt nem volt a János Bácsi meleg, biztató szeme, simogató keze, Galamb Ödön szerető magához való ölelése és Tetta-Manti Béla szerelmes, férfias, bátorító kézszorítása. Ellenben volt bennem, talán nem is volt, álszemérem. Hallgatásomba, semmi esetre sem élt egy fikarcnyi bizalmatlanság sem. Az Isten megáldja magát János Bácsi. Attila 47 ESPERSIT JÁNOS - JÓZSEF ATTILÁNAK (Makó, 1924. aug. 1.) Kedves Attilám, első kérdésem az, vájjon jól esik-e, ha az, akit szeretünk s akivel szemben bizalommal viseltetünk s akinek sorsa, hogy léte, élete, körülményei bennünket érdekelnek, hallgat, sokáig hallgat ... ? Mert én szándékosan hallgattam most majdnem egy hónapig, hogy fiatal surbankó fejed és értelmed a saját lelkeden érezze a hallgatás, a mellőzés, a bizalmatlanság érzését. Jól esett-e, hogy leveledre, amellyel lelkedet nekem kiöntötted, válasz mindezideig nem érkezett? Pedig én csak egy hónapig hallgattam. De te egy félévig megállottad, hogy csak életjelt se adjál magadról; holott én eltávozásod után röviddel, ha jól emlékszem, három levelet is írtam neked, pedig miután te mentél el, neked kellett volna először is megnyilatkoznod, hogy János bátyám élek, megérkeztem, nem vesztem el, itt vagyok, sok a bajom, sok a gyötrődésem, bántanak, véreznek, vájkálnak bennem, fáj, de erezzed te is, mert tudom, hogy szeretsz. Ezt kellett volna tenned, ha igazán szeretsz. Én nem azt tételeztem fel rólad, hogy nagyon jól megy sorod. Tudom, hova mentél, tudom mit vállaltál, és a rögös út, melyre indultál szomorú, magyar poéta sors, mely kálvária út, rögös,