Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

egy. Nagyon elátkozott lélek lehetek én ! Krisztust se átkozhatták meg annyira az ördögimádók, pedig azok tudtak átkozni. Én valahogy már semmit se tudok. Nincs még új kenyér a földön, csak én vagyok kenyér, de én is még a régiből, penészes kenyér. 45 JÓZSEF ATTILA - ESPERSIT MÁRIÁNAK [Budapest 1924. júl. ?] Aranyos Caca! ígéretemhez képest küldöm a két verset. Közülük csak az egyik van meg, és kérem, hogy azt ne értse félre. Egy este itt fönn elszunyókáltam és vele álmodtam, akinek írtam. Akkor íródott ez a vers, szigorúan az álom szerint. Én nem tehetek róla, hogy nem valóság, magam szeretném legjobban, ha az lenne. De ez tőlem csak másodsorban függ. Ezt a verset a levél hátuljára írom, hogy együtt legyen a vallomással. A másikat csak most fogom megírni. Olyan-féléket hallottam, hogy már félig menyasszony. Szeretném tudni, hogy mi igaz, mert bár nem tudtam elhinni, azóta nem hagy nyugton. Ugye meg fogja ezt írni ? Utóvégre is én sokkal közelebb érzem magam magához, semmint gondolná. Ez nem akar több lenni, mint egy egyszerű individuális megjegyzés, amint hogy jogom van magasztalni a szivárványt, akkor is, ha éjszaka van és a hó esik. Most megírom a verset. Sok meleg üdvözlettel és kézcsókkal József Attila 46 JÓZSEF ATTILA - ESPERSIT JÁNOSNAK (Budapest, 1924. júl. 5.) Én Aranyos János Bácsim! Január végén feljöttem Makóról és itt — teljes joggal — úgy fogadtak, ahogy egy munka kerülő csavargót szokás. Végtelen szomorúság csavarta ki minden erőmet, a 'miért nem marad-