Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

tőén teleirom az egész ívet. Emelt fővel lépek ki a regényes hallgatásból, mert immár tisztes polgár lettem és komoly hivatalba járok, ahol minden jóravaló ember igyekszik főnökei jóindulatát kiérdemelni, hogy őszes fejével majdan második osztályon bólogasson, elszenderedvén, miközben a vonat „Csúznak Biztos Matt" t. cimű fürdőhely felé — csodahatású — nehezményezi a kilométereket. (Le kell feküdni, holnap folytatom.) Lám én még levelet sem irhatok tisztességesen. Mindig közbe kell jönnie valaminek — valakinek. Ma már július 13.-t írunk, és én csak ma folytatom, amit elhagytam, majdnem egy hónap múlva. Most már látom, ha sikerült volna befejezni, nagyon szamár lett volna az a levél. Ugyanhogy erre is azt fogom mondani egy hónap múlva. Immár utána vagyok a tárgyalásnak is: 8 hónap fogház és 200.000. — K pénzbüntetés. 1924. Istenkáromlás. Versben. 19 évvel. Hiszen még ezt a tizenkilencet is ellopták tőlem! Vétettem én evvel nekik? Külömben a törvény: törvény és az ostobák: ostobák. Csak azt nem tudom megérteni, hogy miután az ügyész is elismerte a vers tendenciájának nemességét és jóhiszeműségét pedig feltétlenül, de a vádat — érthetően — tovább is fenntartja, akkor akad biróság, amely „marasztaló ítéletet" hoz és abban 8 hónapra elitéi egy 19 éves fiatalembert, „enyhítő" körülménynek véve „fiatal korát" és sulyosbitónak „a gyalázó kifejezések egész halmazát". Természetesen esküdtszék nélkül! Amikor hallottam Vámbéry beszédét —gyönyörűen és erősen beszélt — meg voltam győződve, hogy fölmentenek. Egész nyugodt voltam. Akkor jöttem egy kicsit lázba, amikor az elévülésről vitatkoztak. A végén kisül — egy órai szünet után, — hogy az elévüléshez csak 4 nap hiányzik ! De hiányzik. Föllebbeztünk. Majd leszállítják. De végül mégis le fognak csukni. Rosszkor fogtam a levélfolytatáshoz, mert most mindent olyan üresnek érzek. Pedig csak én vagyok üres. Fáradt vagyok. Dehát, istenem, a fáradtság butaságot jelent? Nem hiszem, hogy borzasztóbb volna, vagy akadna-e annál, amikor az ember semmit sem tud. A szó szoros értelmében semmit, egy mondatot becsületesen, magyarosan, világosan fogalmazva. Amikor kivülbelül ördögök vernek izzó vasrudakkal, addig, amig nem irsz, és muszáj irni, pedig azt se tudod, hogy mit, hogyan. Mintha lábatlan gyereket verne az apja, hogy mért nem mész már, mit lopod a napot ! Arra neveltelek, hogy ülj örökké az alfeleden ? Eh, mind4« ál