Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Jegyzetek

figyelemre méltó kísérlet a szürrealista módszer és látásmód átvételére, elfogadására. S ugyanakkor szép vers: szürrealista szabadvers." (I. m. 482.) — A szöveg Parancs János fordításában (i. m. 484.): Kicsi Jeanette, Egek virágzása ! Magát keresem mindig vágyamban és fekhelyemen, melyet Takács úr elfoglal ! Te legkékebb hajnalom ! Friss víz, madár, vakok tükre ! Felejthetetlen telefonszám ! Arany te ve az életemben, mely mint a Szahara Skarabeuszok vonulnak át szívemen, mikor nem foghatom kezed ! Ó, te három reménysége hörgő betegeknek ! Ki vagy te, aki betöltesz engem? Ki vagy te, aki nem ismersz? Szeretnék adni neked négy poharat: boromból, vizemből, tejemből, véremből ! A Szaturnusznak mindig, mindig fejed fölött kell lebegnie téged néző szemeimmel Föl kellene gyújtani Párizst, hogy isteni fényben lehessen látni téged ! ó, harmat hörpölés ! Te legszebb szalmakrumpli adagom ! Tudja már, hogy mit jelent az a szó: gentill Pogány A maga pogánya Kicsikém Én a maga pogánya vagyok Parancs János megállapításához kapcsolódva Bori Imre a következőt írja a versről: ,,. . . a lehető legtermészetesebb módon illeszkedik József Attila szürrealista versei vonulatába is: képzetei részint a már kész versekhez kapcsolják (az Ülni, állni, ölni, halniban a „fölgyújtani Budapestet" motívuma!) részint pedig jövendő verseit előlegezik (az ódát pl. a ,Ki vagy te, aki betöltesz engem?' kérdésében) . . ." L. A szürrealizmus ideje. A magyar szürrealizmus irodalma. Újvidék, 1970. Fórum Kiadó 100. Ich kann ... — Már magukat a franciákat is ki tudom javítani ! 113. JÓZSEF ATTILA - József Jolánnak, [Párizs, 1927.] márc. 12. Eredetije: PIM. — Közölte: JJ: 278 — 281. — Tintával írott levél. A levélben említett öngyilkossági esetet Diósy Antal festőművész emlékei nyomán Kellér Andor írja lo (József Attila a Closerie des Lilásban. Magyar Nemzet, 1963. május 6.): A kávéházban magyar társaság ült, amikor József Attila belépett a lánnyal. „Attila félszeg, sápadt és izgatott volt. A lány remegett. Attila szólalt meg: Ugye önök magyarok? Igen — felelte valaki. Ezt a nőt — mondta a költő — egy férfi üldözi. Le akarja lőni. Engedjék meg, hogy helyet foglalhassunk a társaságuk-