Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

meg is szeplősödik. Lovagja már seregestől van, hát nem nagyon unatkozik. — Én magam is csak áttengődöm a napokat, az irigy napokat, mert ha jókedvem kerekedik: más nevet helyettem. Az egész természet kivetettje vagyok, Battonya helyett Medgyesházára visz a vonat s hogy nekivágok a 46 km-nek, az eső megered, mintha csak arra várt volna, ha vigasztalom magam, hogy legalább nem facsar ki rongyos ing módján a meleg, őrült hőséggé szárad a magas ég, ha enni akarok, otthon felejtettem az útravalót, ha inni, nincs sehol egyetlen kút, ha ezek fogytán eperre jön meg az éhem-szomjam, fehér eper helyett vörös tilalom lóg a fán: eprészni tilos — a Vármegyei hatóság s nagyobb nyomatékul e

gy súlyos csizmás csősz dübörög elő, mint harci tank a halálraszánt városon keresztül. De mindezek dacára kemény löveggé préselődtem, ezt pedig Fodor Józsefnek köszönhetem: van egy Valaki, akivel érdemes felvenni a „nemes" versenyt, különben ez a Valaki nagy súlyával belém fullasztja a szót, az én gyönyörű J

géimet egy másik igehirdető: Valaky Fodor József. Csudaszép hét verse jelent meg erős Nap gyanánt nyomorúságos, bús egünk felett. S hogy elküldöm őket, kivallatódik belőlem vajmi irigység *s: de ez testeli izmossá rokkant inaimat. Én is küldök két verset a másik oldalon. — Etus üdvözöl, János bácsi nagyon melegen és kedves Gyámom is. Csókollak sokszor Attila 36 JÓZSEF ATTILA - JÓZSEF JOLÁNNAK (Makó, 1923. júl. 17.) Kedves Lucie, megvagyok, jól vagyok, hanem villany hiányában dolgozni nem birok s ez a hiány szomorodik bennem. Már megest szorgalmasan tanulok, de azt hiszem, lekéstem az érettségire való jelentkezésről. Ha igy van a dolog, akkor beiratkozom rendkivüli hallgatónak és karácsonykor érettségizem. Mást nem tehetek. — együnk a strandra már. Sokszor csókollak 1923. jul. 17. Attila Az Esttől összevissza 60.000 K.t kaptam.