Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

JÓZSEF ATTILA - ESPERSIT MÁRIÁNAK (Makó, 1923. okt. 4.) Kedves Caca, én nem bánom, haragudjék hin und her, de eddig nem volt érkezésem írni Magának sem. — Ha megbocsát, minden héten kap egy verset. Holnapután én már kezdem az expediálást. Addig is, prózában, kezét csókolom József Attila 38 JÓZSEF ATTILA - GALAMB ÖDÖNNEK Budapest, 1923. dec. 8. Kedves Ödön Bátyám, igazi megbánással kérem a bocsánatot azért, hogy ilyen későn írok. De erről igazán sokat lehetne filozofálni és én most egészen másról akarok írni. Még pedig új meglátásaimról. Küldök itt vagy nyolc verset, amiről pontos és kimerítő kritikát és észrevételt kérek. Mikor ezekhez, a Tanításokhoz hozzáfogtam, az lebegett szemem előtt, hogy ha egy rablógyilkosnak azt mondom — nagy melegséggel, ami az interpretátor dolga ,,Te jó vagy", akkor ez föltétlenül olyan szuggesztív hatással van rá, hogy minden természetellenes rosszaság és „esetleges" dac vagy kegyetlenség kihull belőle. Mert lehetetlen, hogy ez, amit legkevésbé sem várt, meg ne döbbentse befelé. Természetes, hogy a hatás rövid ideig tart; embere válogatja. Hanem az bizonyos, hogy ezt többé elfelejteni nem fogja, legfeljebb időnként megfeledkezik róla. így tehát első látszatra az aktivizmushoz jutunk el. Azonban ez sokkal több az aktivizmusnál, mert evvel nem valami tettre vagy bármire akarom rábírni, hanem az ember addig „magába-tudott" lényegét akarom megváltoztatni. (Azért tettem ezt a jelzőt idézőjelbe, mert én föltétlenül bízom az emberben és olyannak tartom - még pedig hitből és meggyőződésből, amilyennek a Tanításaimban mutatkozik.) A ciklusnak ez csak elenyésző kis része, ÉS