Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

B[uda]p[est], 1936. nov. 9. Edit, kedves, kikönyörögtem egy találkozót, maga megadta és én most azt nagyon szégyenlem. Ne várjon, nem mehetek én el erre. Ne féljen tőlem — mindenkitől félhet eztán, csak tőlem nem. Nagyon fáj nekem, hogy máshoz tartozik és nem hozzám. Azt hiszem, hogy maga nem jó ember, én csak azért akartam gonoszkodni, hogy közelebb kerüljek magához. Hát lehetséges az, hogy valakit ennyire kívánjon az ember és az ilyen értetlenül viszonzatlanul maradjon? Borzasztó. Nagyon fáj a szégyen is. Azt is szégyenlem, hogy bolonddá akart tartani és úgy akart eltávolítani magától. Hogy annyi rokonszenv nem volt magában, hogy megmondja az igazat és segítsen, míg magamhoz nem térek. Azelőtt nagyon szerettem, úgy kiszíneztem, hogy milyen boldogan élnénk együtt, maga értené, amit én csinálok és én érteném, amit maga csinál. Most ez sincs, most valami puszta, meztelen vágy kábít maga után, akit ott láttam akkor az ajtóban s akit még olyan sokszor láttam. Az is fáj, hogy maga fölháborodik — az igazság az volna, hogy maga nem háborodhatik föl még akkor sem, ha megölöm, ezt, ha maga annyira vissza tud utasítani, természetesnek kellene vennie. Persze, akkor még jobban kívánnám és nagyon szeretném, úgyhogy úgysem tudnám megtenni. Maga a gonosz, nem én. Én nagyon szeretnék nagyon jó lenni magához. Ugye, én vegyem tudomásul, amit más szeretne, legyen parancs a számomra, amit nekem maga ,,selyempapirosba csomagolva" ad, az óhaj, de ugye maga fölháborodva nem vesz tudomást arról, hogy nekem minden mozdulat, minden gondolat mennyi szenvedésbe kerül. Igazán megöltem volna már magamat, ha nem volna bennem az a szörnyűséges gyanú, hogy magának ez esne a legjobban, akkor érezné magát biztonságban. Hogy van szíve ennyi brutalitáshoz ? Hát szabad ezt? Hiszen maga anya, maga szült már ! Én igazan nem akartam mást, mint csak egy kicsit éreztetni magával azt a kínt, amit maga kelt bennem azzal, hogy ennyire megtagad. Ugye, nekem nem szabad védekezni ? írtam egy hosszú verset