Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

arról, hogy ez mennyire fáj, a vers nagyon szép és még ennek sem tudok örülni, mert tudom, hogy maga örülni fog neki, annak, hogy maga váltotta ki a fájdalmat, amelyből csináltam — és aztán miért ne lenne büszke erre, ha már semmi veszély sem fenyegeti? Ha tudná, hogy milyen gonoszságot mivel, mindjárt jobb lenne hozzám. Most azért írok, mert nekem nem kell a kikönyörgött találkozó. Hát akkor miért könyörögtem ki — kérdezi, persze, én ,,mindig mást" akarok. Nem igaz. Azért könyörögtem ki, hogy maga lássa, hogy nem kell félnie tőlem, hogy ne féljen, megnyugodjon; mert én mit is csinálnék ott, ha maga — mert maga ilyen — odaül az íróasztal elé, engem odaültet melléje és aztán szokása szerint azt mondja: ,,Maga azt mondta, búcsúzkodni szeretne. Na tessék." De azért nagyon szívesen elmegyek, ha maga hív. De akkor hívjon. Üdvözli József Attila Telefonom: 1-25-8-25 Cimem: Teréz krt. 48. II. II. 3. 297 JÓZSEF ATTILA - IGNOTUS PÁLNAK [Budapest, 1936. nov.?] Kedves Pali, 1. a keddi Lloydban láttam egy cikket Hugo Ignotus jelzéssel. Gratulálok hozzá; 2. a számozásról láthatod, hogy nem feledkeztem meg arról, amit ugyancsak kedden délután a gratulációról beszéltünk; 3. üdvözöl József Attila U.i. Ebben a levélben van egy elrejtett hiba (nem a „levél" szó az !).