Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

minden nővel koitálni, de ez az, amit kívánni magától vágyom. Nem kívánnám én, Edit, magától, sőt Isten őrizzen tőle, hogy maga azt mondja versemre, hogy szép esetleges logikai dolgozataimra, hogy okos - nem, úgy kellene hogy egymáshoz illeszkedjenek a szavak, a képek, a fogalmak, mint az úr szabadságának rendjében úszó csillagrendszerek. A maga szerelme a szerelem teljes szabadságát jelentené nekem, Edit, hiszen nem az a szerelem szabadsága, mint sokan hiszik, hogy az ember most ezzel, most azzal koitál, a szabadság nem extenzív, hanem intenzív. Hol is találhatnék én asszonyt partnerül ehhez a szerelemhez i Partnert mondok, mert megtanultam és magától tanultam meg ezt a szót — ós látja, többet is jelent ez, mint amikor maga saját magától gyermekesen visszavonulva azt mondta: a férjem. El kell mosolyodnom, milyen kedves volna: J. Gyömrői Edit ! „Jé" — a gyermekek csodálkozhatnak rajta. Azt mondta, Edit, mást szeret. De no feledje, nem mondta, hogy Újvárit szereti, jóllehet azt mondta róla: a férjem. Maga rengeteget dolgozik. Benne van-e Újvári a munkájában, minden mozzanatban, személy szerint? Nincsen, Edit! Maga fél a nagy szerelemtől és azt mondja: mást szeretek. Én, Editkóm, olyan mélyre látok magamba, mint azt hiszem, nagyon kevesen és azt látom, hogy maga nem lesz igazán boldog Újvárival. Lehetséges volna, hogy maga nem tudná összeegyeztetni az intenzív munkát az intenzív szerelemmel s hogy talán alkotói, formálói függetlenségét félti az én szerelmemtől? De, Edit, minek a függetlenség, hiszen én a szabadságot kínálom s hozzá az odaadást és erőt! Arra is gondolok, hogy talán engem tart többre, mert azt hiszi, hogy csámpás. Hát lehetséges volna, hogy ilyen kishitű lenne magával szemben velem kapcsolatban? Hiszen maga ezt a csámpásságot szépséggé formálta, minden mozdulata csupa báj ! É s az, hogy olyasmi szalad ki a száján, hogy „négy nyelven beszélek", hogy „maga tudja, hogy nem ez az én honoráriumom" tudom magamról, hogy nem magán múlik, hanem azon, akivel egyesül, azon a férfin, aki a maga ura, társa és gyermeke. Edit, maga azt mondja, fantáziámat szeretem magában, no higyje ezt, csak részbon higyjen ebben. Az ember termelés is, nemcsak természet, valósító is, nemcsak való; az örömkeresési ós kínkerülési elvpár nem a valósági elvnek ad helyet az ember-