Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

ben, illetve nem azzá fejlődik, hanem a valósági és megvalósitási elvpárrá. Maga, amikor gyógyít, éppúgy fantáziákat valósít meg, mint mikor én írok, s mint ahogy én szeretném magát a valóságban. Én örökké, szünetlenül ölelkezni szeretnék magával és magával tudnék is, mert a fiziológiai határokon túl is meg tudnám valósítani ezt a fantáziámat magával. Nagyon-nagyon szeretem ! Amilyen voltam a maga szeme előtt, olyan végtelen tehetetlenné maga tett, de maga tehetné ennek a fordítottját is: csak a nagy zuhan nagyot, ne ejtsen el hát engemet ! Arra gondolok, hogy talán láttán annak, hogy ilyen nagyon szeretik, forróbban öleli Újvárit. Bár így volna! Mert majd akkor — hiszen Újvári ezt nem érti — rájön maga is, hogy ez nekem szól. De akkor — hiszen szeretem — ne legyen lelkiismeret furdalása, mielőtt megírná nekem, hogy maga is szeret engem s mielőtt találkoznánk, egymásra néznénk és elkezdenénk együtt lenni. Attila Bp. V. Váci út 4. II. 9. 1936. október 28. P. S. 1. Most, hogy befejeztem a levelet, dolgoznom kellene, de maga nélkül ! Enni kellene, de maga nélkül. Gondolja meg, Edit, mindent, mindent maga nélkül! P.S. 2. Borzasztóan ostoba voltam, hogy nem mertem magát már régen, mást megelőzve feleségül kérni. De féltem, hogy gyermekesnek fogja tartani, hogy ezt teszem analízisben. És maga is azt mondta nekem: maga úgy szeret, mint egy gyerek és nem azt, ami az igazság volt, hogy: maga úgy tesz, mintha úgy szeretne, mint egy gyerek. Ha az intenzitásra vonatkozik a kifejezés, hogy ,,mint egy gyerek" akkor igaza volt, de maga nem az intenzitásra gondolt. De ha féltem valóságosan mutatni szerelmemet, megszenvedtem érte ! De igazán csak úgy tudnám elmondani, hogy szeressen, hogy megölelem! A valósága a szerelemnek nem végződik az öleléssel, hanem kezdődik is vele ! Hirtelen irtózat fogott el, arra gondolván, hogy maga mindezt csak fantáziának veszi — hiszen annak veheti, mert nem öleltem még meg, hiszen nem lát: — de maga is egy képzelt személy szavait hallja, sőt a saját magáét, amikor olvassa. S így mégis mindegy, azaz fölösleges az irtózat, hiszen más utam