Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

nem mint kölök, hanem mint apaállat szemlélem és azt mondom, gondolja meg, nem engemet szeret-é inkább ? Én az ő helyében nem így viselkedtem volna és nem engedelmeskedtem volna magának, hanem előbb közöltem volna magával, hogy mit akarok tenni és együtt döntöttünk volna és azt hiszem, az én javaslatomat fogadta volna el maga, jóllehet az kockázatosabb és jóllehet engem szeretvén nem csúszott volna ki a száján, hogy négy nyelven beszél. Odamentem volna ahhoz a férfihoz egyenesen, nem bújtam volna (bocsásson meg ezért) a maga szoknyája mögé, hiszen az úgy sem takarhatna el egy férfit, aki van olyan nagy, mint maga és azt mondtam volna, nagyon higgadtan, tudván, hogy szerelemben életről és halálról van szó: „kérlek, barátom, itt vagyok. Váltsunk néhány szót. Te szereted az Editet, én is szeretem. Úgy hozta a sors, hogy ő engem szeret. Hidd el, fáj nekem, ami itt veled történik, érzem, mert én is lehetnék a te helyedben. Nem tudok okosabbat, mint hogy rendelkezésedre állok, hogy verekedjünk meg, hogy legalább verekedéssel enyhítsd a kínt, melyet én személytelenül okoztam neked. Ezért a személytelenségért személyesen kell helytállanom, mert te is személyesen érzed azt a kínt, mely voltaképpen személytelen. Arra nem figyelmeztethetlek, hisz magad is jól tudod, hogy ezért Edit még nem fog megszeretni téged, ha másért nem szeret, de lehet az is, hogy megszeret. Ez, jól tudod, most nem számít. Ismétlem, minden módon a rendelkezésedre állok, ha verekedni akarsz. De akkor kérlek, szorítsunk előbb kezet, mert enélkül, ha netán te győzöl, örökké bujdosó leszel. Kezet adhatsz, férfiak vagyunk: voltaképpen a végzet ellen küzdünk, amikor egymásra támadunk." És hozzátettem volna: „Ahogy a verekedés enyhítené fájdalmadat, úgy szüntetné meg az enyémet is, aki tudok együtt érezni veled, mert örülök is, hogy harcolhatok szerelmemért." Editkém, maga nem jutott volna oda, ha engem szeret, hogy kicsússzon a száján, hogy „én négy nyelven beszélek". Azt mondta volna legföljebb: „Mi négy nyelven beszélünk", de hozzátette volna az ötödiket is: „Az Attila beszél a maga nyelvén is." Edit, nem igaz, hogy nem ismerem a koituszban az orgazmust már ismerem. De ez nagyon kevés. Azt akarom, hogy maga óhajtson tőlem kemény munkát, nagy alkotásokat, azt akarom, hogy óhajtsa szerelmemet minden formában. Én tudok 22* 339