Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

bármilyen prózát, — a Kiskunhalomban mindkettő előnyeit látom együtt. Ez azért különös, mert a vers éppen azért kötött kivül, mert belül, tartalmilag folyékony. Viz pohárban, gáz pneumatikban. Ha kiszúrod a gumit, a gáz elillan, tartály, tehát — rugalmas vagy merev, azaz szilárd külső forma nélkül a költő nem mondhatja el, amit akar. Regényben — burkoltan ugyanilyen szerepet játszik ,,a cselekmény fölépítése", a „jellemek kifejlése" stb. De hogy valaki ezt így, minden kimutatható eszköz nélkül elérje, az a művészetben rendkívüli. Azt hiszem, ahogy költők beleélik magukat „költői" pózokba, drámaírók (nagyokra gondolok) jellemekbe, konfliktusokba, te ugy éled bele magad a tagolatlan valóságba. Bennem szinte szorongást keltett a Kiskunhalom végzetszerüsége. Mert nem az végzetszerű, hogy „a hős a végén elbukik", hanem hogy „a hős" egy pakli dohányt vesz a trafikban, hogy tehát soha senki nem lehet hős. Könyvedről kötetekre valót lehetne fecsegni, többek között hogy a hős fogalmát teljesen értelmetlenné teszi. A Kiskunhalom után eszembe jut a „Bűn és bűnhődés" — most látom, hogy Raszkolnyikov alakja nem is érdekes, — érdekes a Petrovics Porfiré. Ugy hallom, Pesten sincs nagyon meleg. Hát szervusz, írhatsz egy illattalan levélkét. ölel barátod J. Attila Üdvözöld nevemben — kérlek — közös barátainkat, külöDöfSn a kis Bartát ! Címem: H.M.V.hely. Horthy Miklós ut 14. Hogy a könyved? Esetleg eladhatnék — máris érdeklődöm. 226 JÓZSEF ATTILA - SZÁNTÓ JUDITNAK Hódmezővásárhely, 1934. ápr. 16. Drága Jutka, szeretlek s azért nem irtam, mert a debreceniekkel csacsiságot csináltál.