Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)
Levelek
Ödön és Etus azt akarják, maradjak itt végleg és tegyem le a tanári vizsgát. Szeretném tudni, te mit akarsz. Persze a saját magad érdekei és vágyai szempontjából dönts, a lehetőségeket él körülményeket figyelembe véve, éppúgy mint ón. Ha nem így teszel, az egészből semmi jó nem jön ki. Május elsejére szívesen fölmennék Pestre, hogy mindent elölről kezdjünk. Pénzem nincs. Nagyon össze kellene húzni magunkat s — az elején legalább — a szó szoros értelmében kenyéren és vizén kellene élnünk. Mint a télen a te madaraid. Ezt gondold meg jól. Hogy vagy? Még mindig eszményed a 120 pengős kabát? Van állásod? Jó volna, ha utánanéznél valaminek, mert ha fölmegyek, azt hiszem ügynökölésen kívül máshoz nem igen foghatok. Tehát gondolkozz, drága gyermek. Szervusz. Ölel Attila 227 JÓZSEF ATTILA - SZÁNTÓ JUDITNAK (Hódmezővásárhely, 1934. máj. 1.) Drága Judit, Etussal küldtem neked egy szép, vörös fakulacsot. Menj el érte, akármelyik d.e. 10-ig, Hollán u. 14-ben lakik, nem a Jolánéknál. És vidd el neki légy szives néhány marx-könyvemet, a Hegellel együt t. Ott hon van-e már a Historische Mater '. A piroskötésű Luppolt is kérem. Nem tudtam fölmenni, mert mindenünnen, ahová írtam, lemondó választ kaptam. Te is hangsúlyoztad, hogy nem hivsz, bár vársz. Mire megyünk mi ilyen büszkeséggel? Egyelőre megkísérlem, hogy pénzt szerezzek. Mert én nem birom nagyon megtartani magamat, ha te büszke vagy — és nem hivsz, nekem meg pénzem nincs. Ha szerzek néhány pengőt, küldök. Addig is ölellek. A