Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

levél nem érkezett meg. Mindenesetre bocsánatot kérek és a csomagot ezennel köszönettel nyugtázom. Mi hir van otthon ? Hogy érzitek magatokat ? Hogy tetszettek a verseim ? Azóta ötven főre növekedtek. Én — merem bátran állitani — jók, sokkal jobbak és szebbek, mint az előbbiek. Eszembe jut, hogy abból a pénzből, amit én „keresek" még egy krajcárt sem láttam, mert ha befizettetett, akkor az Igazgatóságnak fizettetett be s akkor valószinűleg a költségek fedezésére fordították. Igazán örülök, hogy Etus már képes fentartani magát, mert így most jobban tud tájékozódni az Életben, ebben a nagy útvesztőben s mert ez, ha kevesebb is a bizonyosnál, több a bizonytalanságnál. Forrón üdvözlöm őt, de most nem tudok Néki irni, majd más alkalommal, vagy, ha haza megyek a testvéri csókban érezni fogja, hogy bár nem ir a kis Huncut ! — mennyire szeretem. "^-^, Apropos, tegnapelőtt írtam egy verset, ez a legutóbbi — egyik tanár, aki különben igen művelt és mégis szerény ember azt mondta rá, hogy ebből az egy versemből látja először azt a szellemet, amely érvényesülni fog. S erre föl adott három kötet Adyt, ezek: „A magunk szerelme", ,,TJj versek" s ,,A halottak élén." Majd otthon őket mind állományozzuk — az enyéimet ! — jó? Karácsonyra csakis Adyt kérek! Sokszor és forrón ölel, csókol mindnyájatokat Attila 17 JÓZSEF ATTILA - JÓZSEF ETELKÁNAK M[akó], 1922. febr. 13. Kedves Etta, X-én kelt soraidat megkaptam s a bocsánatkérésen elcsodálkozva sietek válaszolni, mert hiszen a b. kérést megtenni az én kötelességem, levek lusta levélíró s szorgalmas, minden irányban elfoglalt ember. A görög vizsga sikerült, kettőst kaptam most félévben. A bizonyítványom elég gyönge - jobb a tavalyinál —, s azért