Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

haza se merem küldeni, hanem inkább elküldtem a val.- és közokt. minisztériumba e szavakkal: Alólírott JA mély tisztelettel kérem Nagy méltóságodtól, mint internátusi növendék, az ellátási díj alól való fölmentésemet. Ám azért ne nagyon ijedjetek meg, lévén német és gyorsírásból is jelesem. — Ha nem szakad reám a plafon, vagy a széles égboltozatról a csillagok sok ezer miriádja, úgy kapok egy pár cipőt a Tek. Ifjúsági Segítőegyesülettől. Az elnök meglátá rossz cipőm és monda: mért nem jöve öntől kérés? Kérjen, költőnek adatik! és én mondám: Kéretik és elfogadtatikl S lőn szörnyű folyamodásírászat. Sokszor csókol Attila * Hull a levél a fáról Elmegyek én e tájról, Elmegyek én messzire, El a világ végire. Nékem nincs még szeretőm, Nem adott a Teremtőm. Elmegyek hát keresni Szeretnék már szeretni. U.i. Kérlek, légy szíves küldj egy-két-kilenc-húsz (több nem kell!) drb. jobb cigarettát. Jól esik néha egy-egy. Csók Attila 18 JÓZSEF ATTILA - MAKAI ÖDÖNNEK Makó, 1922. febr. 18. Kedves Gyámom, kérem, legyen elnéző eddigi hallgatásom iránt. Igazán olyan egyhangúan telnek a napok, hogy nincs mit írnom, üres fecsegessél pedig nem akarom idejét megrabolni. 2 S