Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Kozmikus unalom ez, csak tél-tul morog benne a Nagymedve. (Elég csinosan hangzik, s hogy ne vétsek a szépmives céh szabályai ellen, nem bánom, szekéren a kis Göncöl értendő.) Voltaképpen igen röstelkedem, hogy szó nélkül hagytam eddig az Istenhegyet, noha elutaztom előtt telefonáltam, de Laci Bátyám Hatvanban járt volt. Szégyen ide és oda — nem találom sehogy sem a formáját ós fölmutatható erejét ragaszkodásomnak, hiszen irtózom a páthosztól és úgynevezett nyilt kedélyem dacára rejtezett szivü volnék s csak akkor mutatkozom meg eb ura fakó módján, ha már a testem nem birja tovább mennyekkel táplált balszerencsémet. Laci Bátyám tudja is ezt onnan, hogy soha nem panaszkodtam, de egyszer bőgni kezdtem, és elbőgvén magam is csak keveset mondtam. Ám emberek vagyunk s így közölnünk kell egymással mindent, ha ezt akarjuk, hogy megértsük egymást. Mégis, attól, hogy kijelentsem, ilyen hálás vagyok ÓH olyan hálás vagyok, igy szeretem Laci Bátyámat és ugy, ami valóigaz, visszatart az a belátás, hogy Laci Bátyám életében csak néhány szavas szerepet játszom, érzelmeim lényegükben nem fontosak — itt egy ágrólszakadt, aki irt néhány egész jó verset eddig, jólesik segítenem, tehát segítem és passz. Isten őzizz, hogy megbántsam Laci Bátyámat, nem akarom én — hamisan azt állítani, hogy Laci Bátyám igy viselkedik velem szemben, tapasztalataim éppen az ellenkezőjét állítják ennek. Hiszen Laci Bátyámat nem is szerethetném csak azért, mert pénzt ád (kell, hát elfogadom), hanem inkább azért, mert éjjel egyig fordítgatott Catullust, Goethét lelkesen nékem, akivel foglalkozni nem igen foglalkoztak olyanok, akik érdemesek volnának. Én nem tudom, honnan a pokolból szedtem Laci Bátyám iránt elfogódó tiszteletemet, de megvan és nagyon sok különben természetes közvetlenségemnek nyakát szegi. Meg — ismétlem — Laci Bátyám életében elhanyagolható mennyiség vagyok, ha jól meggondolom — már maga a korkülönbség is csak számomra teszi értékessé emberi kapcsolatunkat, ami nékem természetszerűen rosszul esik és csak tétován bolygók, ha egyoldalú ragaszkodásom kifejezésére kell sietnem. Hát ezért nem irtam eddig és halasztottam Lellén is, itt Sárhelyen is a levelet úgyszólván ez utolsó napra. Közölnivalóim a külvilágból sem ott, sem itt nem voltak, ami meg a belsőket