Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

illeti ott — mondom Laci Bátyám javára másként, eltérően értékeljük egymást. Segiteni én nem tudok rajta, Laci Bátyámnak pedig lényeges és mélyen járó az egész ügy nem lehet. De hát, ahogy vidéken mondják, sose volt ugy, hogy sehogy se lett volna. Bözsi asszony kezét csókolom, Zsuzsit üdvözlöm, Szász Zoltán fényképétől (Délibáb) nem tudok szóhoz jutni. Laci Bátyámat üdvözli és öleli Attila Vasárnap saját személyüleg jelentkezem. 177 PÁLMIKLÓS JÁNOS JÓZSEF ATTILÁNAK [Budapest, 1929?] Kedves, jó József Attila, elolvastam a verseidet, köszönöm, hogy ilyen ember is van, az Istennek. Tudjad meg, ha még nem tudnád, hogy Vörösmarty óta nem volt még ilyen költője a világnak. Bocsáss meg, hogy igy sietve írok: pár perc múlva utazom. Csak azt akarom mondani, hogy büszke és boldog sőt ami több nyugodtabb lennék egy kicsit, ha azt tudnám, hogy barátod lehetek. Isten veled Attila látjuk egymást nemsokára ölel Pálmiklós János Genfben 5 rue P. Fatio a cimem, de csak akkor irj, ha muszáj irnod, ugy érzed. szombat Pest.