Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

engem. Értsd meg hogy nem érdemlem meg szeretetedet, nem tudok hazamenni, lezárni életemet, inkább szenvedek idegenben magánosság és egyebek alatt, de nem tudok lemondani a táguló fejlődési lehetőségekről, tanulásról, önállósodásról, nem tudom miről. Rossz vagyok és önző úgylátszik, nem tudom milyen értelemben, mert örömöket, a magaméit is, áldoztam fel azért, hogy itt gürcölhessek sanyarúan és próbálhassak megérteni mindenfélét, aminek talán semmi értelme haszna nem lesz ha megértem. Lehet, hogy nem is születtem erre a tárgyilagos tudásvágyra és mégse tudom elhallgattatni. Nem tudom lezárni életemet, minden erőmet rádkoncentrálni, ha pedig hazamennék úgy ahogy Te várnád, azt kéne tennem, de gyönge vagyok ahoz, hogy támaszod lehessek, bizonytalan és nem eléggé tudatos még, talán igaza van apának, hogy túl későn fejlődöm és talán igaza van Pácaynénak aki azt mondta hogy 80 éves koromban is gyerek leszek még. De Tefelőled ugyanezt az utóbbit egészen biztosan tudom. Még sokkal nagyobb gyerek vagy mint én, de mivel csak két évvel vagy fiatalabb nálam, nem adoptálhatlak, pedig akármennyire is haragszol mindig érte, ez volna az egyetlen megoldás. Nem tudsz nevelni, vezetni, nem bízok az ítéletedben, nem érezlek okosabbnak magamnál, hogy támaszom lehetnél, csak sokkal-sokkal jobbnak, emberebbnek, tisztábbnak, igazabbnak, és ezért nagyon szégyenlem magam előtted ! Bocsáss meg nekem Attilkám ! Oly drága vagy, hogy az 1-ső számozott példányt küldted és az utolsó versed is nagyon szép, kicsit petőfis (vagy ezért most haragszol ?) Űgy de úgy úgy szeretném, ha nagyon boldog volnál, és olyan irtózatosan szégyenlem a saját tehetetlenségemet, de látod én zsidó vagyok, talán ez sok mindent megmagyaráz, vagy ez hülyeség? Nem tudom. Te nem tudod milyen rosszak az idegeim, milyen érzékenyen reagál a fizikumom mindenre, milyen sokat nyavalyogtam itt egész télen, most se vagyok még egészen egészséges, és csak a legnagyobb lelki ismeretlenséggel vállalhatnék egy olyan életet, amelyet csak messze erőim felüli energiával tudnék olyanná formálni, hogy az mind a kettőnk számára szép, jó, kielégítő legyen. - Attilám, az borzasztó, hogy nem tudsz olvasni, tanulni, ezt meg kell próbálnod, kényszeríteni kellene rá magad. Oly borzasztó az a pesti atmosphera, itt is fiatalok és szenvedélyesek a fiúk, mégsem sajnálják beletörni magukat tanulásba, munkába és különb emberek lesznek belőlük, és talán egy rendesebb, ember -