Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

kértelek volt, hogy a „szociális munka" helyett tanulj angol levelezést. Apád valószínűleg el tud helyezni, ha akar, akár ugyanott, ahol engem, még ezután is. Ezzel szemben te mint fait accomplit említed, hogy szeptemberig Londonban maradsz és akkor egy évre Németországba mégy, mert ott Alice Salomon stb. Szerény zavarosságom pedig meg van győződve, hogy találkozásunknak és házasságunknak ebben a másfél évvel való kitolásában nemcsak Alice Salomonnak és nemcsak Drehr államtitkárnak, avagy tutorodnak van része. Ezzel szemben te az idevágó befolyásokat gondosan titkolod előttem, de nemcsak hogy titkolod, hanem egész németországi utadat a legkecsegtetőbb színekkel ecseteled, szinte elvárod efölötti örömömben ugrándozzam és kerengjek. Hogy pedig nem tartozol semmiféle társadalmi osztályba? Én társadalmi felekezetet mondtam, ami olyan embercsoportot jelent, amely a világgal, valósággal, társadalommal, szellemiségekkel és egyebekkel szemben való hitével és hitetlenségével egyívású. De ha már osztályt említettél, úgy osztályhoz is tartozol, mert amint tudod, az ember osztályhelyzetét társadalmi-gazdasági helyzete szabja meg. Hogy pedig melyik társadalmi felekezethez tartozol? Ahhoz, amely ellenem irányuló hadjáratként oly sikeresen hatott reád. Ha nem tartoznál hozzájuk, úgy nem hathattak volna rád, hiszen érveiknek semmi komoly igazságalapjuk nincs. Nyugodj meg tehát, van talaj a lábod alatt, társadalmi talaj, annyira, hogy amint a tapasztalat mutatja, oly erősen hal, hogy elhagyni és megtagadni nincs is erőd. Annyira van, hogy ellenem véded őket, és nem engem őellenük. Hogy Mannheim és apa pártolták Zürichben a dolgot, az természetes. Jókedvű voltál és nem akarták örömödet szegni, hiszen úgyis Londonba utazol egy évre és egy év hosszú idő, azalatt még sok mindent ki lehet találni. Mannheimre vonatkozólag még annyit, hogy kérdezd meg tőle, hogy 10 avagy 12 percig beszélt-e velem, mert én nem tudom pontosan. Együtt voltunk ugyan majdnem háromnegyed óráig, de a Palival vitatkozott és én két szót ha közbeszóltam, mert őt vizsgálgattam. Mindenesetre, ez a 12 perc semmit sem jelent, hiszen leveleid szerint ő olyan zseniális, hogy egy emberrel kapcsolatban annyiban tisztában van mindennel ennyi idő alatt, hogy nyugodt lélekkel dönthet sorsa felől. De talán mégis csak tájékozódott, és helyettem be-