Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

szélt, rólunk, másokkal. Talán épp Ferenczi Izsóval, hiszen Fe­renczi Izsóval együtt nevelkedtem, együtt jártunk iskolába, tehát ő csak igazán ismer. A népszavazás szintén tény. Mert nem népszavazás-e az, hogy elhatározásodat idegen emberek véleményétől szavazataitól teszed függővé ? Ha pedig ez nem nevezhető népszavazásnak, úgy csak azért nem, mert a népszavazásnál elképzelhetetlen az, ami itt történt, hogy énreám egyetlen szavazat se essen. Apát a legteljesebb mértékben megértem és becsülöm, sőt még vigasztalom is magamat azzal, hogy máshoz sem adna fele­ségül. „Előbb próbáltad őt vigasztalni, meggyőzni, aztán irtál neki hidegen, sőt egyáltalában nem, aztán kezdődött a nagy bombardírozás minden oldalról." — Természetes. Apa rájött, hogy a társadalmi felekezet jobban fogja a bennelevőt, mint a család. Amit a műveltségről írtam, azt félreérted. De nemcsak ezt, hanem magát a műveltséget is. Én nem képzelem azt, hogy az emberek azt hiszik, hogy a műveltség pótol mindent. Én a már említett társadalmi felekezetről beszéltem, amely szívesebben veszi, ha az ember tanult dolgokat ád elő. A műveltség pedig nem érdeklődést jelent, hanem könnyen kezelhető már megszerzett adathalmazt, amelyet lehet hogy érdeklődés előzött meg. Azt írod: ,,Csak különc, értéktelen, tragikomikus lehet az a szellemi élet, amely nem érdeklődik aziránt, mások mit tettek, gondoltak és küszködtek." Tévedsz. Ez nem különc, nem értéktelen és nem tragikomikus szellemi élet, mert ilyen szellemi élet nincs és elkép­zelhetetlen. Felháborodsz azon, hogy föltételezem, miszerint nem tudod a társadalom fogalmát definiálni, ámbár azt is mondtam, hogy a szociológusok sem tudják. Felháborodsz és mégis a következőket mondod: „Minden szociológus könyve vagy előadássorozata leg­elején leadja egész közhelyszerűen közérthető (!) definícióit, akár szinonimájának tekinti az emberi szónak ( !), akár azt mond­ja, hogy a társadalom egy kultúrközösségbe tartozó nemzetek, osztá­lyok, csoportok összessége". Erről azt mondod, hogy közérthető, holott a legjobb akaratom ellenére sem értem. Hanyatt-homlok hemzsegnek benne a minőségek, amelyek végül is mennyiséget adnak ki. Holott ha a társadalom nem külön minőség, ugy egyál­talán nincs is. LT, I

Next

/
Thumbnails
Contents