Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

ragadtatva a „Pernyetánc"-tói és igen pártolták a dolgot (és ekkor apa is egészen elintézettnek tekintette) hát természetesen kívántam, szerettem volna, hogy ha már Pesten vannak összekerüljenek és megbarátkozzanak Veled. És ezt nevezed Te úgy, hogy „népszavazás alá bocsáttattál." Nem tudom mi az oka, hogy ők mind, akik Zürichbe a legnagyobb megértéssel voltak a dolog iránt, azután hogy otthon találkoztak Veled, mindjárt a legnagyobb eréllyel kezdtek ellenkező álláspontokat a lehető legerősebb intenzitással értésemre adni. Apa hazaérve és először találkozva Veled, mindjárt egy szörnyű kétségbeesett és könyörgő levelet írt nekem, ne tegyem tönkre életemet, érzi biztosan Te támaszom nekem sohse lehetsz, ő tudja, én nem vagyok elég erős, hogy én lehessek Neked támaszod, tönkreteszem mindkettőnk életét ha ezt a szerencsétlenséget magamra vállalom, kér, könyörög, én vagyok életének egyetlen értelme, egyetlen barátja, akivel őszintén beszélhet néha, egyetlen reménysége, ideáljai, céljai, barátai, házassága, minden, ahol mindig jó, önzetlen emberi és aktiv volt, csak csalódást hozott, most már mindent csak tőlem vár, az egyetlen amit neki az élet adhat, ha az én életem sikerül, én nem tudom elképzelni milyen nagy és erős érzés a szülői szeretet, mit jelent mindez és most összetett kézzel nézze stb. ő mindent megtesz érted, ami csak tőle telik és egyszerűen úgy érzi bele kell pusztulnia abba hogy látja tisztán és határozottan hogy szerencsétlen leszek, ha hozzádmegyek, de ha megakadályozza házasságunkat akkor is boldogtalanná tesz engem és és és így tovább. Hosszú ideig el tudtam titkolni előtted ezeket a leveleket, írtam, írtam, mai napig is Kecskeméti Palin kívül senkinek sem írtam meg, mily régen nem irtál, anyáéknak sejtelmük sincs róla, próbáltam őket vigasztalni meggyőzni, írtam aztán hidegen is, sőt egyáltalán nem, aztán kezdődött a nagy bombardirozás minden oldalról. Nem tudom, mi lehetett az oka, hogy Manheim is ugyanebben a hangnemben írt, azután hogy beszélt veled. Hallatlan intoleráns gyűlölködő hangon írsz róla, munkájáról, teljesen félreérted viccét Ringelnatzzal és Jaspersszal kapcsolatban, nem érted meg a jelentőségétannak a harcnak, amit a történész, az élő emberek, az elnyomott osztályok a reális igazság és egyáltalán a realitás érdekében mondjuk folytat az irracionális filozófussal, hogy rá kell mutatni, hogy az élet nagy kérdéseire az irracionális válaszokkal megelégedni könnyű az uralkodóosztálynak,