Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Makó, 921. mái. 22. Kedves Lucie ! Nem kaptam Öntől még levelet, de azért írok, mert remélem, hogy kapok választ. Kezembe került egy régi levele, melyben kitartásra int, úgymond, erős akarattal mindent le lehet küzdeni ! Azt hiszem, hogy most már az óhajtott úton vagyok, legalább is azt következtetem abból, hogy ,,Stréber"-nek neveznek! Egy másik levele is, amit még Bécsben írt, — talán a sors szeszélyéből - kezembe jött, s ebben arra int, hogy csiszoljam magam, legyek mindenkihez simuló és udvarias, ne keltsem fel senkinek az ellenséges érzületét.Kérem legyen szíves, írja meg, hogy hogyan egyeztessem össze e két tanácsot. Mert úgy vélem, hogy ez két homlokegyenest ellenkező, de egyenként jóakaratú tanács. Mind a kettőt nem vehetem magamra. Erre bizonyság az, hogy az első tanuló ugyan még Brommer, második Gerzanits, de én már majdnem túlszárnyaltam Gerzanits-t, de legalább is véle egy fokon állok. Most előáll az a helyzet, hogy nemcsak hogy nem kedvel minden társam az osztályban, hanem sok egyenesen gyűlöl, illetőleg irigyel. Múltkor pl.: algebra óra alatt a háromszögek egy be vágásának tételét bizonyította egy fiú a táblánál. Levezeti a tételt és bebizonyítja, két szög és az alap egybevágóságának kimutatásával; ezután azt mondja, hogy mivel a két háromszög congruens, azért a megfelelő oldalak egyenlők ! A tanár azt kérdi — megjegyzem uj tanár, akkor volt az első órája —, hogy melyek a megfelelő oldalak? A fiú hallgat. A tanár az osztályra néz. Néma csend. A tanár kifakad „Szégyen és gyalázat, egy osztályból senki sem tud ily elemi dolgot. Pedig az előző tanár sok jót mondott az osztályról !" Ebben a pillanatban én jelentkezem. Felszólít: József! (T.i. engem már ismert, mert azon az órán már többször jelentkeztem !) Felállók. Azok a megfelelő oldalak, melyek egyenlő szögekkel fekszenek szemközt l — A tanár ezután még összeszidta az osztályt, hogy csak egy fiú tudta egyedül, óra után, midőn kimegyek, odajön hozzám az osztály disze, Bleyer, és azt mondja, miközben öklét felemeli: „Ha mégegyszer jelentkezel, majd meg-