Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

látod, mi lesz!" Megjegyzem, a jövő hóban már húsz éves lesz egy hijján. Nagy, robosztus alak ! És most? „Stréber" vagyok! Mindenki annak hív! írjon kérem, tovább is olyan leveleket, milyen az a kettő, melyet felemlítettem. Bocsánatot kérek nem szalonképes írásomért! Üdv Attila Etát csókolom, Ödönt, Fricit, Tibit satöbbit üdvözlöm! Attila 13 JÓZSEF ATTILA - JÓZSEF ETELKÁNAK M[ező]h[egyes], 1921. júl. 30. Kedves Etelkám! Azt írod, hogy nem tudod elgondolni, miért nem írok neked ! ? Pedig az könnyen érthető. Kaptam a gyámomtól egy levelet, amelyben azt írja, hogy Lucie és Te is azt mondtátok neki, hogy én nagyon fennhéjjázó leveleket írok haza! Nagy szívességet tennél, ha egy olyan levelet elküldenél, mert én igazán nem emlékszem olyan levelekre. Itt én nagyon jól érzem magam eltekintve a fiútól, aki igazán nehéz órákat okoz. Hogy hová utaztak Lucie-ék, az igazán nem érdekel közelebbről, különben is olvashatatlan a nyaralóhely neve. A bélyegeket küld majd szeptemberben az internátusba. Szükségem van égetően dohányra és pénzre. Küld el azt a dohányt, légy szives, ami otthon van. Egy hét óta alig eszem egy falatot, mert az a hetven deka dohány, amit idejövetelemkor kaptam, már mind elfogyott. Nagy szükségem van pénzre is, de azt ne küldj, mert már úgy is sokkal tartozom Neked. A fehérneműt előre köszönöm. Meleg van itt is. Napon 57° celsius. Lacinak köszönöm a „Szerenádot" és kérd meg őt, légy szíves, hogy siessen vele, és ha készen van a zene, úgy a szöveget gépeltessétek alája.