Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Aztán tanultam kis közgazdaságtanomat, majd teáztunk, majd sétálni mentünk, egész különös langy-meleg idő volt, hamar elfáradtam és hazajöttem. (Igaz, a Hampton Court-i kirándulásról lebeszéltek bennünket, hogy az csak tavasszal szép). Itthon aztán a ház atmospherája annyira rámnehezedett, hogy mikor bejöttem a szobámba, a gyöngefónnyel égő lámpa, a fekete ajtók-ablakok, gerendák, mi, nem tudom talán — hirtelen hangos sírás tört ki belőlem, mely majdnem fuldoklássá és hányássá fajult. Na, aztán lekellett menni a Dinnerhez, azt hitték náthás vagyok, helybenhagytam, persze egy falatot se tudtam legyűrni, mondtam: bocsánatot kérek: náthás fejfájás, úgy hiszem legokosabb losz, ha fölmegyek szobámba (külömben csak a legöregebb nők voltak itthon). Itt fent aztán a legvadabb terveket kezdtem kovácsolni, hogy szabadulhatnék, hogy kaphatnám vissza pénzemet (karácsonyig előre kellett kifizetnem koszt-kvártélyomat) közbe folyton újra bőgtem, kint kavargó por és zsivajgás, sikítások, vasárnap este, sok-sok füstölgő kémény, (ez a szüntelen vonatrobogás csak később kezdődött) aztán az egyik öreg nő hozott föl meleg limonádét, aztán megint bőgtem, törtem a fejemet. Egyszerre eszembe jutott, hiszen két hét múlva jön Ledorer kiadókkal és egyetemi pasikkal tárgyalni, könyveit fordítják angolra és ha jól tudom, előadást is fog tartani. Két hétig muszály kibírni tudni mindent a világon, addig az iskolát is látni fogom milyen (most 10-kor lesz első előadásom) és ha akkor is ilyen lehetetlenül fogom érezni itt magam, akkor valami hazugsággal, mint rokon majd csak kihoz Lederer ebből a kelepcéből. Ez kicsit megnyugtatott, bár tovább is zakatolt a fejem, törtem, törtem. Vince mondta műtermére, mikor kivette, hogy meg kell szelídíteni valami berendezéssel mert még rúg és harap. Hát engem ez az egész ház egyszerűen eltemetett, elég szégyen. Angol levelezés Attilkám? Mindenesetre fogok érdeklődni valami iskola vagy kurzus után, vagy úgy gondoltad, otthon könyvből tanuljam meg, mint Te a franciát, menjek haza? De ez a rengeteg pénz, az útiköltség, semmi se jöjjön ki belőle, teljes debacle? - Lassankint egészen túlfeszültem és már csak összefüggéstelen gondolatfoszlányokban fordultam Istenhez a borzasztó külömbségek miatt életek között is. Aztán egyszerre eszembe jutott: Tedd kezed homlokomra . . . és végig mondtam magamba, erre rém boldog lettem. — Attil-