Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

kám, miből élsz? Mondd, mit gondolsz, merhetek közönséges levélbon pénzt küldeni Neked, hogy annyi vész el ? És ajánlottat kézhez kapsz? Hiszen biztosan sohse vagy otthon? Kérlek nagyon, írd meg, hogy csináljam! — Nemeséknél nem voltál se Irma néninél azóta ? Csak már volna hírem az apa-és-köztedi ügyekről ! Drága kincsem, édes kis fiam, Isten áldjon meg. Talán sikerül mégis még egy órát aludni, hogy ne az iskolába aludjak majd el aztán. — Anyáéknak ne hogy szólj bajaimról ! Egyenlőre legalább a világért se ! — 9 óra. Nincs levelem Tőled, csak anyától jött egy lap. 155 VÁGÓ MÁRTA - JÓZSEF ATTILÁNAK [London, 1928. okt.] 8-ika este Drágám, Attilkám, édesem, egyetlenem, két leveled jött meg, 1-éjéről és 3-adikáról, egyik légiposta, mit szólsz ohez a ronda postához, hogy csak most jött meg? Marie Small, az angyal telefonálta meg, hogy ott vannak a levelek. Közbe elhatároztam, hogy visszamegyek oda lakni, nem bírom itt tovább. Reggeli előtt letérdelve imádkoznak, és mind-mind torz szerencsétlen csúnya vénlányok, nem segíthetek rajtuk, olyan az egész mint egy rossz álom. Csak visszaadják a pénzemet ! — Most leveleid után legjobban szeretnék egyenesen hazautazni. Te édes egyetlen kis verebem. Te vagy az egyetlen a világon aki tényleg szeretsz és ismersz és lebeszéltél előre a Settlmentbe lakásról és milyen igazad volt, csak előbb ért volna ide a leveled, most nem ülnék itt ebben a pácban ! Angyalom, hogy vehetnélek ölbe? Hogy bírjam ezt ki, hogy egyedül vagy otthon és szenvedsz? Senkit se látsz a világon? — No képzelj butaságokat, hogy férfiak vannak-e körülöttem és hatnak-e rám. Rájuk se nézek a London Schooiba és a múltkor egy kis kocsmába láttam párat, semmit se érdekeltek. Tényleg még soha életemben nem tudtam ilyen jól ellenni egye-