Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Fátyolból varrná törülgetőjét, csontjából venné kevergetőjét, elmosó tálja gyermeke lenne, piros felhőnek ülne szivemre. Kicsim, itt a vers, egyik, most írtam, mégpedig Andrássy úti lakomban. Itteni címemet már tudod: Andi. út 6. III. 12. Ahányan vagyunk, annyifelé mentünk: Etus Szabadszállásra, Lucie az Esplanade-szállóba, én vissza régi palotámba. Ne félj, ha lesz pénzem, kiveszek majd valami rendesebb szobát, egyelőre meg kell elégedjünk ezzel. Saját elmémet elképeszti, annyira fáradt vagyok. így nem is írok sokat, csak új címemet akartam hozzád juttatni, eltekintve attól, hogy két levéllel vagy restanciában. Ebben a restancia nem volna baj, csak a levelek hiányoznak nagyon, jobban, mint májusban a kopasztott fáról. Mindegy, vakószínűleg sokat dolgozol. Az is jól esik, ami eddig érkezett. Itt kicsit hideg van, de még el se jött a kályhajutalom ideje. Különben is sok volna a jóból, az csak betetőzné az utóbbi hetek viharos örömeit! (T.i. a fűtésszámla.) Azt hiszem, még ott sem fűtenek, a többi négy világrész fővárosában. Ha vasárnap írsz majd nagyon hosszan, azt kb. jövő csütörtökön kapom meg. Mint önmagam orvosa, megrendelem nálad a nagyon hosszút, mert szükségem van rá, szeretnék még munkába lépés előtt egy kissé regenerálódni. Mint komoly gyógyász és körültekintő ember, bele kell egyezzem, hogy csütörtökön, tehát tíz nap múlva kapjam a hosszú, de jóízűt, hogy tehát vasárnap írd, mert tudom, hogy csupán akkor van elég szabad időd, hogy összefüggően szedj össze. Bár én sem vagyok összefüggésekkel teljesebb. Lucie és a Doktor Űr válnak. Etel nem megy k. Gyámomhoz, így aztán én is családfővé nőttem ki magam. Talán még jobban meg kell változzak, mert így lehet, hogy családfő számára kis és szűk ruha vagyok. Most jut eszembe Somlyó Zoltán két igen szép sora és most élem át: A kis cselédszobában fekszem és azt hiszem, hogy rég meghaltam.