Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

utálod a Doktor urat. ő különben hosszú levelet akar neked irni, hogy miről, azt nem tudom. Mindenesetre jólesne, ha közel jutnátok egymáshoz, bár ez ne befolyásoljon — mert jobb, ha csak engemet szeretsz, én felelni tudok mindig magamért. Bár ő is megérdemli. Az Etel vonatja mindjárt indul — levelem közvetlen a Keletiről veszi útját. Te kis némber, szoknyás csízió, nem mondhatnám, hogy sokat irsz; ha csak azt állitom, hogy keveset, már akkor is érdemeden fölül dicsérlek. Embereid meg magadat, mert fölpakolok, Londonba megyek és elraklak. Aztán akkor Írhatsz, már ti. a papának. Leveleimhez ezután aszpirint fogok mellékelni — ha fáj a fejed és semmit sem tudsz csinálni, vedd be és azalatt, amig ablakodból néznéd a ködöt, irj büdös. Szivem, édösöm, tündértavam és benne a piócám, mindennapi ujabb és ujabb én szép fölbátorodásom, nagyon szeretlek. A 149 JÓZSEF ATTILA - VÁGÓ MÁRTÁNAK Pest, 1928. okt. 1. Ördög farába, semmi húsába s harapván Isten fehér hasába, hajnal-nyelvem a világra öltöm — lelkem még jó e rossz étkű földön. Teteje felhő, mocsok az alja, az se kcSstolja, aki kavarja, S ha már csak bicska volna ebédem, akkor is meggyfa volna cselédem. Csak aki főzte, énvelem enne, csak egy csipetnyit nyelvire venne, fájdalom volna kóstoló nyála, nálam is lakna sok vacsorára.