Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

fénylő erkölcsiség legyen a fegyverem ebben a harcban, ha ez harc, nékem felülről kell győznöm rajtad, ha győznöm kell rajtad. Ha a szerelem és az erkölcs társadalmában biró lehetsz, akkor kell, hogy én lehessek ott a törvény. Ha tudnád, milyen késő van, összeszidnál azért is, hogy bár neked írok, de írok. És jó ez igy. Mert én ezt tudom és mégis íme mozog a kezem és mozdul a betü. És te is örülsz majd nagyon. Ez a kettősség is szerelem: fáj, hogy fáradt vagyok, és örülsz hogy miattad nem pihenek. És én is igy vagyok, talán csak nagyobb méretekben: fáj, hogy vagy, hogy nélküled gondolkozni is boldogtalan, és örülök, hogy véled boldog lehetek. Fáj, hogy muszáj szeretnem téged, ha akarom, ha nem, és örülök, hogy téged szerethetlek: ich muss dich, aber kann dich, vagy franciául szebb: je te dois, mais je te sais et je te peux (a savoir itt nem jelenti sem a wissent, sem a pouvoirt.) Ha már a franciánál vagyunk, nem birok eleget nem tenni kíváncsiságomnak: milyen nyelven van mondva az, hogy ,,

escalier roulante"? London földalattijának lépcsője, tehát angolul? Mert franciául escalier roulant. Kislány, amint látod, verset csak kezdtem irni, de be nem fejeztem. S minthogy ennek jó pár napja van, és most sietek, hogy a reggeli postával elmenjen ez a sok balcsacsogás, nem is iiok hozzá véget. Csináld egésszé, ha van kedved — én jóidéig még nem jutok tollhoz. Különben ma rendeztem könyvtáradat, ezt a kis szellemi hodályt. Borzalom, ami ott volt; igaz, hogy a takarító asszonyok össze vissza hányták, porolás cimén. (Ez utóbbi ige nem fedi a kislánnyal a metrólépcsőn történtek igéjét.) Sok üres hely is maradt, különösen a felső mesepolcon. Neked természetesen semmi néven nevezendő sejtelmed sincs, hogy mijeid is vannak. Hogy felét sem olvastad el, arra csak azért nem vettem ciankálit, mert fölösleges pénzbefektetés volna. Oh te abstracte cogitans ! Még mindig nem voltam senkinél sem. Az okok nem bennük s nem bennem voltak, tehát nem fontosak a jelen „tárgyalás keretein belül". (Rémes, muszáj idézőjelbe tennem, mert most csevegni szeretnék, de annyira komolykodtam az utóbbi időben, hogy semmi marhaság nem jut az eszembe.) Ma reggel ötkor különben Szabadszállásra megyünk Lucievel: szüretre. Nincs semmi kedvem, de remélem mégis jól érzem 13 Jóísef Attila 193