Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

szivemmel, az eszemmel szerettem volna, de hát ha nem lehet. . De sürgősen tessék elküldeni. - Kedves Uram, már délután ott lesz. 20-án délután. - Nagyon nagyon köszönöm, ön igazán figyelmes és jó és én ha lehet, boldog vagyok — Isten önnel — — — Látod, majdhogy könnye nem pergett a sors szigora miatt szegénynek — de nem tudta, hogy mégis megspóroltam a pengőt, illetve föladtam a táviratot. — Látod, milyen rémes bonyodalmakat okoz, ha az ember nem csak ugy egyszerűen szeret, hanem nagyon szeret. És most jut eszembe, hogy egy verssel tartozom, azaz kettővel, mert most is jár egy. De ha most irom meg, nem tudom milyen lesz, egy kissé a már emiitett ügyek miatt még zavart és fáradt vagyok — amit onnan látok, hogy dans la première partie do ma présente, — félmondatokat kihagytam. De ha már be kell tartanom igéretemet és gyönyörűmnek neveztelek, sárkánynak mondtalak, hát megpróbálom. A nyakába kék kötő — mit kötsz, mit kötsz, könyvkötő? Kötök, kötök, Bibliát, Bakunint és Pék Gyulát. Ej, de bütykös a kezed — mit mond Bakunin neked? Bütyök van a kezemen, gyémánt van a szivemen. Pest, 1928. szept. 21. Márti, ma reggel kaptam meg b. levlapodat. Megnyugtatlak, hogy ezután én is csak lapon érintkezem veled és én is beszámolok majd olyan dolgokról, amelyek téged a legtávolabbról sem érdekelnek, vagy ha érdekelnek is hát csak harmad vagy negyed sorban. Igazán elkeserítő, hogy míg én itt ugy élek mint a keletlen ke-