Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

csesség jutalma! [KordaVince:] Nem is értem, hogy engedhettétek, hogy az annyira passzoló hagyma iparból kikerüljön ez az Attila. Itt egész Parisnak olyan szaga van azóta, amióta itt van, mintha Makón volna az ember. — [József Attila:] Én nem tiltakozom, hiszen vannak eml>erek, akik Párizsban is maguk köré tudják varázsolni a mezei életet s csak a bölcsesség érteti meg velük, hogy a nagy szellemek útja Makóról vezet Párizsba, ahol olyan hatással vannak a Közéletre, hogy valahová oda vágyik tovább az általa fejlődöttebb ember, amihez képest Párizs is csak Makó ! ! ! - [Korda Vince:] Bandi, ez a kis költőcske, akit a nyakamra küldtél, őrült szemtelen, azt hiszi, azért, mert a húsvéti ünnepekre megmosakodott, avval már muszáj hencegni is, kiült ide a Deux Magots-ba és fel van háborodva, hogy a rendőr nem veszi észre ezt a különös tüneményt. De a tisztaság dacára is épp oly zöld makai ifjú, mint segéd jegyző korában volt. Szervusz és máskor gondold meg, kinek adod oda a címem. Vince [József Attila:] Ugye, igazam volt, amikor az aktív bölcsesség álláspontjából nem engedek semmit — hiszen azt akarom, hogy irántam érzett bámulatát elfojtsa, nehogy így helyes (többé kevésbé) kritikai érzéke elkapassa Vincét, mint ez a fiatal és tapasztalatlan emberek életében oly gyakori. Különben pedig megmondta már az öreg Schwarz, hogy nincs új a nap alatt. Igy hát nem érhet meglepetés, hiszen Vince már a kalapját is nekem akarja adni, nehogy abbahagyjam a nevelését. — [Korda Vince:] Ez igaz, pedig már hat éve a legnagyobb erőfeszítéssel zsíroztam be, és mosta húsvétra való tekintettel feláldoztam, hogy eme zöld segédjegyző homlokát megszenteljem vele. Sajnos disznósörtét itt nem kapni és anélkül nem akarja viselni, nem küldenél neki? de macskaköröm is legyen az alján. [József Attila:] Én sokkal jobban szeretném, ha disznókörmöt és maeskasertét küldenél azt hiszem, hogy mindkettő elég csodálatos tünemény volna, az egész dologról végső elemzésben mégiscsak anynyit, hogy Vince nem találja fején a szöget, melyet csecsemő korában őrült dadája gyönge fejelágyába dobott. Akkor tényleg nyomott hangulatban lehetett, már tudniillik a szög . . . [Korda Vince:] Egy baj van még, a kalap az Oltáig ér az Attilának, mit gondolsz, ha saját verseivel töltjük ki azt, ami a fejétől hiányzik