Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

— nem lesz jó ? — [József Attila:] Erre csak azt felelem, hogy én azért irtam eddig komolyan, hogy Vince meghatódva szívében sokat beszéljen neked mélységes kapcsolatairól, melyeket nem szükségképpen kell összetéveszteni modelljeinek kapcsaival. S hogy a kalapra visszatérjek, az nem is kalap, hanem alap, sőt ürügy arra, bogy kibújjon azon kötelességek teljesítése alól, melyeket a társadalom ráruházott. Most ő énreám akarja ruházni, mert azt hiszi, ha én fejemre teszem az ő kalapját, akkor az én szellemi képességeim is csökkenni fognak. Különben is láthatod, sőt mint műkritikus tapasztalhattad is, hogy a festőknek csak színük és vonaluk van, de színvonaluk az nincsen, őrajtuk, már az én kalapom sem segíthet, j>edig az intuiciós kalap. [Korda Vince:] Azt a tökfedőt a jövő héten agyonütjük és kint a város határában elégetjük, mert veszélyes már a sokféle vadtól. *(Most egy nyíl következik és egy kis rajz rajzó bogarakkal emberfejecskékkel). — [József Attila:] — Tényleg veszélyes a sokféle vadtól, mert az utóbbi időben beleképzeltem Vince gondolatait. Ha van fantáziád, elképzelheted, hogy néz ki ezek után még az én intuiciós kalapom is ! [Korda Vince:] Ezek csak Attila költői szüleményei, nem is értem, az ilyeneket mért nyomtatják le. Dezinficiálni kellene, vagy még okosabb, petróleummal leönteni és meggyújtani. — [József Attila:] Ez is mutatja, hogy Vince képtelen másról beszélni, mint a képeiről. — [Korda Vince:] T. i. arról, amelyik az Attilát ábrázolja. — Igy néz ki *(Itt egy igen gyönge kis rajz következik egy ifjúról, akinek fejét kis bogarak röpködik körül.)* [József Attila:] Vince képein okos önbírálattal megpróbálta, hogy őt magát velem összeolvassza. S így a kép most egy zseniális hülyét ábrázol. Én tényleg objektíven állapíthatom meg, hogy én melyik vagyok. [Korda Vince:] A nyíllal megjelölt * (itt a nyíl az előbbi rajzra mutat) sok marhaságot összefirkáltál itten, nekem már elég volt, szervusz. [József Attila:] írjál neki is, itt küldöm fényképünket, melyen világosan kitetszik, hogy a nyíllal megjelölt személy nem velem azonos . . . Yúj_'ó Márta me^ji'gyzési'i.