Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

benned és gazdagság és hogy nem veszhetik az el, ami egyszer megteremtődött. És éreztük, hogy szeretünk téged és ezen a jogon kipattant a türelmetlenségünk: az ördög bújna beléd József Attila! Mondd meg nekem, kiket ismersz, kikkel érintkezel, találtál-e régi ombereket Párizsban és olyat, akit kerestél ? Miket írsz? hogyan vagy az eposzoddal, amit a Pchem klinikán kezdtél meg ós amiből szerencsésen el is készült négy versszak, — vagy sutbadobtad az egészet, vagy talán azt sem tudod, miről van szó? — Számold meg hány kérdést tettem föl eddig, — de ,,

Possum sescenta exempla proferre ... " — A mi körülményeink csak annyiban változtak, hogy Árpádnak egyetlen vizsgája van leteendő és kész — és én most kerülök abba az áldatlan stádiumba, amikor az ember középkori szerzetes módjára száműz magától minden külső örömet, hogy a medicina szakrilegiumja tiszta és háborítatlan szellemre találjanak amit úgyis mondhatnék, hogy megkezdem a vizsgáimat. — Hát nyilatkozzál meg a mi plebejusi füleinknek „József Attila, szivem." Szeretettel ölellek Irén A hétszentsógedet, borits el bennünket újra a ,,te gyönyörűséges földjeiddel" te csirkefogó! Még most is nagyon szeretünk — Pauncz 117 JÓZSEF ATTILA JUHÁSZ GYULÁNAK (Párizs, 1927. ápr. 16.) Ha disznó gazembernek tartasz, akkor egy disznó gazember küldi a párizsi szabad kilátások egyik kópét és sokszor csókol e negativ hizó. - Édesanyádnak (ha nem túlságosan haragszik rám) add át kérlek a kézcsókomat s közös barátainknak üdvözletemet. Attila