Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

poise annyi mint: pèse; s a cul? Ezt csak franciául merem a Larousse után megmagyarázni: La pertie de l'homme et de certains animaux, qui comprend les fesses et le fondament. Melyeket azért irok, hogyha netán én is statáriális bíróság elé kerülnék megnyugtasson az a tudat, hogy Villon is lógott d'une corde d'une toise. Szervusztok A 116 AlíRAMOVICS IRÉN JÓZSEF ATTILÁNAK Wien, 1927. április 10. Te József Attila, az ördög bújna beléd! — Már mégis csak szeretnénk rólad valami közelebbit és többet tudni, mint Fényes Gyuri barátunk vékony tudósításait, amiket különben is ugy szokott leadni, hogy az emberben — mármint a magamfajta rosszmájúban — az a bűnös gondolat támad, hogy inkább saját szellemességeinek keres megfelelő miliőt. Ugy vagyunk vele, mint a reklámvállalatok hirdetésével, akik nagy betűkkel kezdik: „óriási felfedezés az északi sarkon" — aztán kicsivel folytatják „már ott is Anacot pasztillát szopogatnak". — Hát mi van veled, hogyan élsz, mit csinálsz? — Hallottuk, hogy francia verset is írtál már; és mi van a magyar versekkel. Vagy tőled már csak nyomtatásban megjelent verset szabad olvasni ? Aut Caesar, aut nihil ! ? — Tudom én azt, hogy „alkotót a munkáiban keresd" — de látod ma este, hogy beszélgettünk rólad, Árpád megemlékezett többek között a nadrágodról, ami csak azért nem ért a nyakadnál följebb, mert alul is föl volt hajtva belőle vagy egy félméternyi. — És ez is te voltál, meg amaz is, aki a tükör előtt hosszas és nem elégedetlen szemlélődés után kijelentetted, hogy még lánynak is nagyon szép lennél ... — És a verseidet is olvastuk a könyvedből, meg arról a pár papírlapról, amikre egyszer néhányat saját költői kezeddel leírtál — és örültünk neked és megállapítottuk újból, hogy erő van 10* 147