Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

az epigonok irodalma virágzik. Ez természetesen bosszant egy kicsit, ez a talán és az a 4 sor. Mi újság arra tifelétek? Mikor menjek már haza? Hát az Etus? Hogy áll a franciával? Kisül, hogy mire hazamegyek, már majd többet tud nálam. A küldött versekről sem irtál semmit. Nem érdekelnek ? Mert akkor nem zavarlak velük. És a Propidon proph. Delbé polyvalens vaccina? És Liebmann, aki nem tud róla ? Nem akarsz francia könyveket ? A bolti árnál olcsóbban tudnék beszerezni. Egyelőre, ha más nem érdekel elküldhetem a következőt: Le jargon de François Villon. Igen kedves és szórakoztató olvasmány. Pl. megtudhatod belőle, hogy az V. balladában az .emboureux' szó roupieux, carieux, marieux s a VII.-ben joyeux, dieux, mieux etc. rímel, tehát mindenvalószínűség szerint Villon az emboureux-t emborieuxnek ejtette ki, természetesen kortársainak egyrészével együtt. Különben magának Villonnak a könyvét is elküldhetem, a legnagyobb költők egyike, s hogy nemigen olvassák, az csak hihetetlenül köznapian primitív stílusával magyarázható. Pl. Cy gist et dort en ce sollier, Qu'Amour occist de son raillon, Ung pouvre petit escollier, Qui fut nommé François Villon. Oncques de terre n'eut sillon. Il donna tout, chascon le scet: Table, tretteaulx, pain, corbillon. Pour Dieu, dictes-en ce verset. S egy másik Le Quatrain que feit Villon quand il fut jugé à mourir. Je suis François dont ce me poise, Né de Paris emprès Ponthoise. Or d'une corde d'une toise Saura mon col que mon cul poise.