Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

(Párizs, 1927. febr. 12.) [Töredék] — Je n'ai plus de papier, mais prochainement je vais vous envoyer un poème pour ton petit. Quand le temps s'enfuit sur des échasses de couleur de sang, je vous prie; veuilles agréer mes salutations les plus profondes et mes sentiments les plus distingués. Du reste, Monsieur, tout a vous. Alors, je vous embrasse A. Látom, hogy tehetséges kezdő vagy. De egészen komolyan, mért nem próbálsz komolyan is verset irni ? De csak a legkötöttebb formákban! Egyre emlékszem különben jó néhány évvel ezelőttről. Azt hiszem, nem vállánál szégyent és nagyon komoly és nagyon egyszerű versekre, ahogy én a tieidet elképzeltem - ma igazán szükség van. Különös, nem tudom kiverni a fejemből, hogy vannak versek, melyeket csupán te tudnál megírni. És biztosan néhányuk már beköltözött a fiókodba. (Nem a fiókádba — ámbár nem lehet tudni.) Mindenesetre várok egy héten belül legalább annyit, amennyit én küldtem. Ölel A. Paris, 927. febr. 12. 2 1/2 órával leveled érkezése után fejezem be eme aimables ligneseket. Szervusz A.