Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

levélre, ha Pestről, ha Bécsből, ha Hatvanból küldtem néki, egyáltalában nem válaszolt. És a negyedik Galambfióka ? Tanáraimat ha nem is illedelmesen de üdvözlöm. Gebééknek külön dicsekedj el a nevemben. Tettamantiék még Makón vannak ? Mert akkor Béla Bának is írok — igaz hogy ő nagy úr, szipkából szijja a tanárpurzicsánt, nem ír egy bötüt sem válaszképen bár az is igaz, hogy nem tudom hamarjában hogy mikor két vagy három éve van-e, hogy meg rohantam aimableligneimmel — de megérdemli, hármast adott a nyolcadikban és képzeld, már akkor sem volt hajlandó minden föntartás nélkül elhinni, hogy én vagyok a világ teteje. Néki speciális üdvözletet küldök és mondd meg néki, hogy elismeréssel vettem tudomásul azt a magábaszállását, mely szerint Ady az smafu. Ezt megjutalmazandó, hattyúkat kívánok halastavára, homlokára pedig két libanoni cédrust, a nevét meg csupa gömbölyű betűkkel írom és egy sorba egyedül: Tettamanti igy ni. Terka asszony kezeit, a gyerekeket, Téged sokszor csókol Uj címem: Paris (V.) 10. rue de la Huchette Azt, hogy „Komme de lettres" nagyon nagy betűkkel írd, mert ezek a szegény, kultúrában teljesen elmaradt franciák még mindig tisztelik az ilyen hülyéket. 110 JÓZSEF ATTILA - JÓZSEF JOLÁNNAK (Paris, 1927. febr. 1.) Les 400 sont reçus. Sans attendre la réponse je récrirai. Comment Ça va ? Vous vous portez bien, je me le proments. 927. le 1. févr. A